Egyed Ákos: Az Erdélyi Múzeum-Egyesület
- Erdélyi Múzeum-Egyesület Kolozsvár 2005

Köszöntő!

Történelmi pillanat volt, amikor 2002. november 23-án a Magyar Tudományos Akadémia elnöksége és köztestületi tagsága nevében Egyed Ákos akadémikussal, az Erdélyi Múzeum-Egyesület elnökével Kolozsváron aláírtuk azt az együttműködési szerződést, amelynek lényege, hogy a Magyar Tudományos Akadémia eleget kíván tenni évszázados kötelezettségének, és támogatja az Erdélyi Múzeum-Egyesületet. Ezáltal nagy elődeink nyomdokába lép, akik felismerték, hogy Kolozsváron, abban a városban, amelynek fiai között a magyar kultúrának és tudományosságnak évszázadok óta világhíres képviselői vannak, és amelyik mindig és minden körülmények között ápolta a magyar kultúrát, szükség van egy tudományos központra, a Magyar Tudományos Akadémia testvérszervezetére. Azt a felismerést és meggyőződést visszük így tovább, amit legszebben Márai Sándor formált szavakká: Az ország", a "nép" még nem "haza". A tényekből az országból, a népből akkor lesz csak "haza", ha az anyanyelv nevet ad a tényeknek: Nincs más haza, csak az anyanyelv. (Márai Sándor: Napló 1968-1976). Az erdélyi magyarságnak szüksége van magyar anyanyelvű kultúrára.

Az anyanyelvű tudományosság szervezése vezérelte erdélyi nagyjainkat már az 1760-as évektől kezdődően, hogy majd egy évszázad elteltével lehessen a gondolatot tetté és az álmokat valósággá váltani. A száz év viszontagsága egy magyar tudós társaság és könyvtár megteremtése körül, hűen jelképezte azt a zaklatott sorsot, amit a magyar nemzet és ezen belül az erdélyi magyarok megéltek - de álmaikat nem adták fel. Így a Bod Péter (1760), gróf Batthány Ignác római katolikus erdélyi püspök (1785), Aranka György (1791), Döbrentei Gábor (1814 - az első erdélyi magyar tudományos folyóirat alapítója), Bölöni Farkas Sándor (1829 - céltudatos múzeumi program kidolgozójaként) által megálmodott magyar tudományosság csak 1859-ben, Mikó Imre gróf az ügy iránti elkötelezettsége és áldozatvállalása révén valósulhatott meg. A megvalósuláshoz a száz év kiválóságainak álmai szükségeltettek építokövekül.

Toldy Ferenc a Magyar Tudós Társaság titoknoka 1856. november 23-án az akadémia tagjához írt körlevelében alapító tagságra és egyenként 100 Ft támogatásra kérte fel az akadémikusokat. Tájékoztatta a tagságot, hogy "Erdély a magas Kormány engedélyével végre magyar tudományos egyesületet nyer. Az ügy élén nagyméltóságú Gróf Mikó Imre Úr O excellenciája áll." mert az "Erdélyi Muzeumi Egylet" az "összes magyar nemzet köz ügye" és amely a két testvérhazát köti össze. A Magyar Tudományos Akadémia 24 tagja írta alá. Köztük báró Eötvös József, Toldy Ferenc, Czuczor Gergely, Bugát Pál, Kemény Zsigmond, Gethardt Ferenc, Barabás Miklós.

"Mikó így ír a Magyar Tudományos Akadémia igazgató tanácsának megköszönve a támogatást, amit " … mint kiskorú testvérnek", adtak és az Egyletet a pesti Akadémia "testvéri érzelmeibe továbbra is" ajánlja.

1859. október 24-ei dátum van azon a levélen, amelynek címzettje Dessewffy Emil gróf, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, a levél aláírója, Mikó Imre gróf.

"Azon szeretet, részvét és befolyásnál fogva, mely a két testvérhazát oly szorosan fűzi össze, (ezt az abszolutizmus korában írja) örömmel jelentjük a Tekintetes Akadémiának, hogy az "Erdélyi Museum-egylet" alapszabályai megerősíttetvén, a jövő hó 23-án Kolozsvárott fog tartatni az első úgy szólva alapító közgyűlés.

Céljaink közt, - írja a gróf -: megmenteni veszni indult régiségeinket, összegyűjteni és kiadni történelmünkre vonatkozó kéziratokat, okleveleket, ismertetni a természettől annyira megáldott hazánkat természettudományi tekintetben: íme a czél, hova törekedik a Museum-egylet, s melyet lassan-lassan elérni remél. Azonban hogy elérhesse, szüksége van mindnyájunk részvétére. Éppen azért tisztelettel felszólítjuk a Tekintetes Akadémiát, méltóztassék első gyűlésünket küldötteivel megtisztelni, törekvéseinket később is egész erejével támogatni. A nemzet és hazai tudományosság közös ügye ez, melynek a Tekintetes Akadémia éppen úgy legméltóbb képviselője, mint legtermészetesebb ápolója."

Verbum caro factum est - olvasható a Református Teológia csodálatos dísztermének ormán. Igen, az ige testté lett, Mikó Imre kérése, szavai valósággá váltak.

30 évvel az alakuló ünnepi közgyűlés után, 1889. június 10-én Mikó Imrére emlékezve büszkén állapították meg, hogy a kis mustármag izmos tölggyé növekedett, köszönhetően az Erdély Széchenyijének nevezett Mikó grófnak, és az erdélyi magyarságnak lett tudományos központja, akadémiája. Majd a valóságot a történelem újra álomba kényszerítette, hogy újabb és újabb tudósaink mentsék a kolozsvári magyar tudományosság álmait - hogy azok már szinte a legreménytelenebb helyzetből, a kétségbeesés perceiben újra valósággá váljanak.

Azt hiszem, Bolyainak teljesen igaza volt, amikor azt mondta: nem durva erővel, hanem tudással kell kitűnnünk. A magyarság számára a tudás a legfőbb kitörési pont, ahogy Trianon után is csak a szellem művelése volt az egyedüli lehetősége. Ma, a XXI. században a tudás különösen fontossá vált, mert minden termék, minden áru értékének döntő többségét a befektetett szellemi tőke adja meg, és nem a nyersanyag értéke. A határon túl élő magyarságnak is, akár kisebbségi sorban él, akár nem, egyetlenegy kitörési pontja van, és ez a tudás. Mikó Imre grófnak annak idején a történelmi alapok, az anyanyelv, a nemzeti szokások, az erkölcs megőrzése volt a célja, ezeket tekintette a magyarság túlélési lehetőségének. Ma egy dologgal ki kell egészíteni Mikó Imre gróf elgondolását. Ez a dolog pedig a tudás. A XXI. században egyetlen képlet uralja a világot: tudás + információ = hatalom. Sajnos, ebből a képletből egyvalami hiányzik, mégpedig az erkölcs. De éppen ez a mi feladatunk, az Önök feladata, hogy a magyarságot erkölcsre is nevelje. Mert a természettudományi, a társadalomtudományi gondolkodásmód egyben erkölcsre is nevel. Hiszen mi is a mi ethoszunk? Az igazságkeresés. Az igazság érdekében dolgozunk, kutatunk és oktatunk. Ez pedig egyben erkölcsi magatartást is jelent. Úgy vélem, hogy amikor a Magyar Tudományos Akadémia úgy határozott, hogy történelmi küldetésének megfelelően, Széchenyi István szellemének figyelembevételével támogatja az Erdélyi Múzeum-Egyesületet, akkor is erkölcsi kötelességének tesz eleget. Ahogy Mikó Imre gróf írta 1859-ben a Tekintetes Akadémiához címzett levelében: "A nemzetiség és hazai tudományosság közös ügye ez, melynek a T. Akadémia éppen úgy legméltóbb képviselője, mint legtermészetesebb ápolója".

Az Erdélyi Múzeumi-Egyesület és a Magyar Tudományos Akadémia, a két testvér intézmény együttműködése és kapcsolata ma is példaértékű lehet az európai politika résztvevői és irányítói számára: fontos a magyar anyanyelvűek, és hasznos a két szomszédos ország egésze számára is.


Vizi E. Szilveszter
a Magyar Tudományos Akadémia elnöke

 




Az Erdélyi Múzeum-Egyesület -Akadémiai Társaság: létrejöttéről, küldetéséről, történetéről

 

Az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) a legnagyobb múlttal rendelkező akadémiai jellegű erdélyi magyar tudományos társaság. Létrejötte annak az intézményteremtő közakaratnak volt a gyümölcse, amely az önálló Erdélyi Fejedelemség kezdetétől eredeztethető, akkor azonban megvalósulását a mostoha viszonyok nem tették lehetővé. Bár megalapítását már az 1841/42. évi erdélyi országgyűlés elhatározta, csak 1859-ben, Mikó Imre gróf és a köréje tömörülők kitartó erőfeszítései nyomán alakulhatott meg végre az erdélyi magyar tudományművelőket és tudománypártolókat összefogó civil szervezet, amelyet a közvélemény Erdély magyar tudományos akadémiájaként emlegetett - és emleget ma is.

Alakuló közgyűlését az Erdélyi Múzeum-Egyesület 1859. november 23-26. között tartotta Kolozsvárt. Elnökévé Mikó Imre (1805-1876) grófot, ·Erdély Széchenyijét· választották meg, aki elindította az egyesületi munkát (s hogy az anyagi gondokon is segítsen, az egyesületnek adományozta kolozsvári kertjét és kerti házát). Az abszolutizmus körülményei között Mikó az anyanyelv védelmét és fejlesztését jelölte meg az EME egyik legfontosabb feladatának és ezt sohasem tekintette alku tárgyának. Mikó 1876-ig állt az Erdélyi Múzeum-Egyesület élén. Az elfogadott alapszabályzat meghatározta az Egyesület hármas célját:

· múzeum felállítása és fenntartása,

· a múzeumi anyag tudományos feldolgozása, valamint

· a tudomány és kultúra magyar nyelven való művelése és terjesztése.

 

Az EME létrejötte óta élvezte és élvezi a Magyar Tudományos Akadémia támogatását és bizalmát.

Működése mély nyomokat hagyott a magyar tudományművelés területén. Kiemelkedő tudósai közt olyan nevek szerepelnek, mint Brassai Sámuel (1797-1897), Szabó Károly (1824-1890), Kováry László (1819-1907), Jakab Elek (1820-1897), Márki Sándor (1853-1925), Balogh Erno (1882-1969), Szádeczky-Kardoss Gyula (1860-1935), Schneller István (1847-1939), Hogyes Endre (1847-1906), Apáthy István (1863-1922), György Lajos (1890-1951), Tavaszy Sándor (1888-1951), Herman Ottó (1845-1912), Pósta Béla (1862-1919), Kelemen Lajos (1877-1963), Szabó T. Attila (1906-1987) és a felsorolás hosszan folytatható. Az idok folyamán az Egyesület több mint 40 tagját választotta soraiba a Magyar Tudományos Akadémia.

Kiadványai könyvtárnyi tudományos irodalmat tesznek ki, amely az egyetemes magyar tudományosságot maradandó értékekkel gazdagítja. Ennek elismeréseként az EME 2002-ben Magyar Örökség Díjat kapott.

Fennállásának már első évtizedében nagy értékű tudományos gyűjteményt létesített az Egyesület, amelynek alapját gróf Kemény József (1795-1855) és gróf Kemény Sámuel (? - 1861) vetette meg. Könyvtára, kézirattára, érem- és régiséggyűjteménye, természettani gyűjteménye s levéltára becses része Erdély történelmi örökségének és természeti kincseinek.

A múzeumi anyag rendezésével párhuzamosan elkezdődött a tudományos munka és kialakultak ennek műhelyei, a Szakosztályok. Az EME gyűjteményei és a keretében dolgozó tudósok eredményei döntő módon járultak hozzá ahhoz, hogy az egymással versengő városok közül éppen Kolozsvárt hozza létre a magyar kormány 1872-ben az ország második tudományegyetemét (Kolozsvári Magyar Királyi Tudományegyetem, majd később Ferenc József Tudományegyetem). Nem véletlen, hogy e két intézmény példás együttműködést alakított ki: az EME gyűjteményeit a magyar állam által folyósított meghatározott összegért, tulajdonjoga fenntartásával, a Tudományegyetem használatába bocsátotta. Aztán 1894-ben a Mikó-kertet is átadta egyetemi klinikák építésére.

Bár voltak időnként megtorpanásai, általában az 1919-es főhatalom-változásig az Erdélyi Múzeum-Egyesület folyamatosan szolgálta a megalakulásakor kitűzött feladatait.

A főhatalom-változás azonban az Egyesületet több vonatkozásban is súlyos helyzet elé állította. Csak sokévi küzdelem után sikerült a román államtól a működési engedélyt megszerezni; elmaradt az anyagi támogatás is, mert az EME tudományos gyűjteményeinek használatáért járó bérleti díjat sem a román állam, sem a magyar egyetem helyét elfoglaló román egyetem nem volt hajlandó folyósítani. A román állami és egyetemi intézmények a következő EME vagyont vették át: 120 000 kötetes könyvtárát, az alapítás óta gyűjtött gazdag, családi és intézményi letéteket tartalmazó levéltárát, a 35 000 darabból álló régiségtárát, több mint 20 000 darabot számláló éremgyűjteményét, 1554 darabot kitevő néprajzi anyagát, a 64 839 tételt magában foglaló állattani tárát, a még gazdagabb növénygyűjteményt és a 73 227 darabra rugó ásvány- és földtani gyűjteményt. Ez volt akkor Erdélyben a legnagyobb tudományos gyűjtemény, amelyet az EME alapítása óta, nagyrészt az erdélyi magyarság áldozatkészségére alapozva, kitartó munkával gyűjtött össze. A román állami hatóságokkal nem sikerült ugyan egyezségre jutni a tárak helyzetéről, de azok biztonságát s kezelésük szakszerűségét a román egyetemi tanárok egy-két kivétellel igyekeztek fenntartani. Az EME vezetőségét semmilyen nehézség nem tántoríthatta el attól, hogy megvédje az Egyesület önállóságát s ragaszkodjék jogos tulajdonaihoz. Emellett gyakorolta a tárak feletti ellenőrzési jogát.

Sokat segített az Egyesület anyagi gondjain Wass Ottilia (1829-1917) grófnő azzal, hogy Kolozsvár főterén álló bérházát az EMÉ-nek adományozta, s így szerény, de biztos anyagi eszközökhöz juttatta az intézményt. Egyébként rövidesen bebizonyosodott, hogy az EMÉ-re a hatalomváltozás után még nagyobb szükség van, mint korábban, mert a magyar egyetem megszűntével ·az erdélyi tudományos élet folytonosságát ez az intézmény biztosította· - olvashatjuk Szabó T. Attila professzor rövid történeti összefoglalásában. Bár az 1920-1930-as évtizedet az állammal és hatóságokkal az Egyesület fennmaradásáért folytatott küzdelem jellemezte, a tudományos és népszerűsítő munka is beindult, aztán 1930-tól rendszeressé is vált. Fontos szerepet töltöttek be az évente megtartott vándorgyűlések.

A második világháború után az EME ismét az újrakezdés nehézségeivel volt kénytelen szembenézni, de a munkát sikerült újraindítani. 1947-tol azonban - koholt vádakkal - támadás indult ellene, míglen 1950-ben a kommunista diktatúra - más erdélyi magyar intézményekkel együtt (Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület, Erdélyi Kárpát-Egyesület) - felfüggesztette működését, gyűjteményeit pedig törvénytelenül elvették és állami intézmények kezelésébe kerültek.

Közel negyvenéves kényszerszünet szakította meg az EME munkáját, de tagjai megőrizték szellemét, s egyéni műhelyekben folytatták a munkát, majd az 1989-es változások adta lehetőséget kihasználva 1990-ben újjáalakították az Egyesületet. Azóta jogi személyként a korábbi alapszabályok szerint, jogfolytonosságát fenntartva folytatja tevékenységét.

A jogfolytonosság bizonyságának tudatával az EME vezetősége többször kifejezte tulajdonosi igényét gyűjteményei s épületei iránt. A Wass Ottilia-féle kolozsvári házát, amelynek telekkönyvében változatlanul tulajdonosa volt, 1998-ban a román kormány sürgősségi rendelettel visszaítélte az EMÉ-nek, gyakorlatilag azonban semmi nem történt a birtokba való helyezése érdekében. Noha a gyűjtemények dolgában sem tapasztalható kedvező változás, az Egyesület mégsem mondhat le sem vagyonáról, sem önállóságáról. A gyűjtemények tulajdonjogának visszaszerzését az elnökség továbbra is feladatának tekinti.

A kétségkívül fennálló számos - főleg anyagi természetű - akadály ellenére az EMÉ-nek sikerült megtalálnia funkcióját az 1989 utáni helyzetben. Ezekről írta Jakó Zsigmond professzor, az Egyesület elnöke az 1990-es újjászervezés alkalmából: ·Mi az erdélyi magyarságot mindig a magyar nemzet, műveltségét pedig az egyetemes magyar műveltség szerves részének tekintettük és tekintjük ezután is. Tudományos munkánkat azonban mindig úgy végeztük és ezután is úgy kívánjuk végezni, hogy annak ne csupán az erdélyi és az egyetemes magyar, hanem az ország, Románia, a román és az egyetemes tudományosság szintén hasznát láthassa. Valljuk a nemzetek közötti együttműködés nélkülözhetetlenségét és kölcsönösen hasznos voltát a tudományos munkában. Készek vagyunk intézményes formában vagy egyénileg a legteljesebb együttműködésre mindenkivel, aki egyenrangú félként kezeli tudományosságunkat és igényt tart közreműködésünkre.·

Az újrakezdés óta eltelt időben az EME a legjobb hagyományait folytatva, a tudományos társadalom igényei szerint igyekszik megújulni mind szerkezeti felépítésében, mind a tudományművelésben.

 

Az EME helyzetéről, szervezeti felépítéséről és tudománypolitikájáról

 

Az EME sajátos, egyedi szervezeti felépítésu Egyesület, amelyet az erdélyi magyarság helyzete alakított ki. Integráló keretintézményként muködik, ugyanakkor saját kutatócsoportjai vannak, és szolgáltató jellegu tudományos könyvtárakat is fenntart.

Az Egyesületnek a 2005-ös kimutatások szerint 1532 rendes, 102 alapító és 95 pártoló tagja volt. Köztük 16 akadémiai, tiszteleti és külso tagot, mintegy 200 tudományos doktort és több mint 700 orvosdoktort tart nyilván. Egyesületünk köréhez tartozik több mint 2800 egyetemi hallgató. Az EME tehát a legátfogóbb erdélyi tudományos köztestület, de távol áll tole a monopolhelyzetre való törekvés, ehelyett szoros együttmuködést kíván létesíteni más hazai és külföldi tudományos muhelyekkel.

Az EME irányító testületei a következok:

· Közgyulés

· Választmány

· Elnökség

A Közgyűlés évente egyszer tartja ülését, az év elso negyedében, jobbára márciusban. Megvitatja és elfogadja az elnök, a főtitkár és a pénzügyi tanácsos beszámolóját, jóváhagyja az új költségvetést, a Választmány határozatait, kijelöli az új feladatokat, határoz személyi változásokról: négyévente megerősíti vagy megújítja az elnökséget és a választmányt, elnököt szintén négyévente, titkos szavazással választ. A Közgyűlést az EME tagjai alkotják.

Az Elnökség tagjai: elnök, két alelnök, főtitkár, pénzügyi tanácsos, jogtanácsos, pénzügyi ellenőr, titkár, valamint a szakosztályok elnökei. Az elnökséget közgyűlés választja, és bízza meg az egyesület vezetésével négyéves ciklusra.

A Választmány 21 tagból áll s arányosan oszlik meg a szakosztályok között tagjainak egyharmadát évenként kicseréli.

Az EME legfontosabb tudományos műhelyei a szakosztályok. Jelenleg hét szakosztály működik:

I. Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Szakosztály (572 taggal)

II. Természettudományi Szakosztály (160 taggal)

III. Orvos- és Gyógyszerészettudományi Szakosztály (1039 taggal)

IV. Jog-, Közgazdaság-, és Társadalomtudományi Szakosztály (52 taggal)

V. Muszaki Tudományok Szakosztálya (134 taggal)

VI. Matematikai és Informatikai Szakosztály (67 taggal)

VII. Agrártudományi Szakosztály (35 taggal)

A Szakosztályokat választott elnökök vezetik. Az Orvos- és Gyógyszerészettudományi Szakosztály Marosvásárhelyt, a többi Kolozsvárt működik. A Szakosztályok éves munkatervet állítanak össze s évente egy vagy több tudományos konferenciát szerveznek, havonként előadó üléseket tartanak. Feladatuk az egyetemi hallgatók tudományos igyekezetének segítése, kutató csoportok alakítása is.

A Szakosztályok tagjai - a belső munkatársak és a nyugdíjasok kivételével - főállásban különbözőintézmények munkatársai.

A megújuló EME törekvéseinek egyike volt a Műszaki Tudományok Szakosztályának létesítése, ez a legfiatalabb szakosztály, az újjáalakulás (1990) után jött létre. A Műszaki Tudományok Szakosztálya a tudományos munka mellett gondoskodik a kutatóműhelyek modern technikai felszereléséről is. 2004-ben alakult meg a Matematikai és Informatikai Szakosztály, amely a legújabb tudományos törekvések jegyében fejti ki tevékenységét. 2005-ben létrejött az Agrártudományok Szakosztálya is. Egyesületünkben tehát helyet kapnak a természettudományok, élettudományok is.

Jelentos újítást kezdeményezett az Egyesület Benko Samu elnöksége alatt azzal, hogy foállású kutatókból saját keretében kutatócsoportokat hozott létre. Most van folyamatban a kutatócsoportok Tudományos Intézetté való szervezése. A kutatócsoportok az EME stratégiai tervében szereplo alapkutatásokat végzik. Jelenleg négy saját kutatócsoport van 12 belso munkatárssal.

Fő feladataik:

· az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár szerkesztése,

· a középkori s kora újkori, valamint legújabb kori történeti források feltárása (a legkorábbi okleveles anyag, királyi könyvek, hiteleshelyek és különböző más intézmények forrásai),

· alkalmazott informatikai kutatások

· régió kutatások

· a következő években az EME különös hangsúlyt helyez megalapításának közelgő 150. évfordulójának előkészítésére. Ennek során tanulmányok és monográfiák elkészítését tervezzük az EME hozzájárulásáról a magyar tudomány fejlesztéséhez.

· stratégiai terveink közt szerepel a regionális kutatások megszervezése. Célunk az, hogy mintegy tizenöt év alatt elkészítsük Erdély történeti régióinak monográfiáit interdiszciplináris módszerrel. Ezt a projektet az MTA egyes intézeteivel szoros együttműködésben tudja az EME felvállalni.

Az EME keretintézménye három olyan kutatócsoportnak is helyet ad, amelyeket az Arany János Közalapítvány támogatását élvező ösztöndíjasok alkotják:

· a Romániai Magyar Irodalmi Lexikon szerkesztő csoportja (3 ösztöndíjas),

· a Mezőség növényvilágát kutató csoport (2 ösztöndíjas) és

· az Aranka György írásbeli hagyatékát feltáró csoport (6 ösztöndíjas).

A fiatal kutatókból álló csoportok munkáját kiemelkedő tudományos eredményeket elért professzorok irányítják. Az EME ezáltal hozzájárul a tudományos utánpótlás neveléséhez.

Ugyanezt a célt szolgálja az EME négy, összesen mintegy 80.000 kötetet tároló könyvtára, amelyet az elkobzott könyvtár pótlására hozott létre. Ezek működését hat könyvtáros biztosítja. Könyvállományát az Egyesület - az újraalakulás óta - vásárlások és adományok révén szerezte be, különös gondot fordítva az új kiadványok megszerzésére. A Jordáky Lajosné adományaként keletkezett "Jordáky-könyvtár" a humán tudományok könyveit, a Lakatos utcai könyvtár elsősorban a történettudományi könyveket gyűjti, a természettudományi és műszaki könyvtárat. 2005-ben megújítottuk a folyóirat-olvasó termünket a központi épületünkben.

Jelentős az EME újonnan kialakított kézirattára, valamint a hasonmásgyűjteménye s fényképtára. A kézirattár őrzi egyebek közt Szabó T. Attila, Bözödi György, Kós Károly, Jordáky Lajos, Imreh István kézirati hagyatékát (vagy azok egy részét). Az EME folyamatosan gyarapodó adatbázisa az erdélyi magyar tudós társadalom adatait, Bolyai János marosvásárhelyi kéziratainak elektronikus feldolgozását, az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár Szabó T. Attila által gyűjtött több mint egy millió darabból álló cédulagyűjteményét tartalmazza.

2002-ben együttműködési megállapodás jött létre nyolc kolozsvári könyvtár között egy virtuális könyvtár létrehozására. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület, az Erdélyi Magyar Műszaki Társaság, a Szabó T. Attila Nyelvi Intézet, a Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány, a Kriza János Néprajzi Társaság, az Etnokulturális Kisebbségek Forrásközpontja, a Romániai Magyar Közgazdasági Társaság, a Sapientia Kutatási Programok Intézete képviselői vállalták, hogy közgyűjteményeiket elektronikus formában feldolgozzák és a Kolozsvári Virtuális Könyvtár rendelkezésére bocsátják.

Ahhoz, hogy a tudományos kutatás naprakész lehessen, létrehoztunk a központi székházunkban egy számítógépes hálózati rendszert, mely internet kapcsolattal is rendelkezik. Ennek fontos mozzanata, hogy az EME kutatói, valamint tagjai számára 2004-tol biztosított az Elektronikus Információs Szolgáltatáshoz (EISZ) való hozzáférés. A több ezer tudományos szakmai folyóirat, illetve elektronikus kiadványokhoz való hozzáférés (kutatói adatbázis) jelentősen segítheti az intézményben folyó tudományos és kutatói munkát

Az EME szerkezetének fontos része a könyvkiadás. Az Egyesület évente átlagban 8-10 tudományos kötetet jelentet meg egymaga vagy más kiadókkal közösen. Ezek között az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár megfelelő kötetei, a Romániai Magyar Irodalmi Lexikon, a Székely Oklevéltár, az Erdélyi Tudományos Füzetek, az Erdélyi Történelmi Adatok s jelentős irodalom-, társadalom-, történet-, természet- és orvostudományi kiadványok szerepelnek. Rendszeresen megjelennek az EME szakfolyóiratai: az Erdélyi Múzeum (1874 óta), a Múzeumi Füzetek, a Műszaki Tudományos Füzetek és az Orvostudományi Közlemények.

Az EME kiadványai a tudományos eredmények közlése mellett a magyar tudományos nyelv fenntartásának és fejlesztésének nem csökkenő fontosságú nemzeti feladatát szolgálják, ez az erdélyi magyarság jövője szempontjából is létfontossággal bír.

Az Egyesület országos intézmény: hozzátartoznak a különbözo erdélyi városokban alakult fiókszervezetek. Ilyen helyi fiókok szervezodtek Nagyváradon, Zilahon, Szilágysomlyón, Szatmáron, Marosvásárhelyt, Gyergyószentmiklóson, megalakulóban van a fiókszervezet Baróton és Sepsiszentgyörgyön. Ezek autonóm egyesületek, s feladatuk a helyi s környékbeli magyar tudományos törekvések összefogása. Az EME évenkénti vándorgyuléseit a fiókegyesületekkel közösen szervezi. Ezeken általában magyarországi kutatókat is szerepeltetnek.

Intézményesített szokássá vált tudományos konferenciák szervezése. A már említett szakosztályi értekezletek mellett az Egyesület a történelmi évfordulók alkalmából rendez egyedül vagy más intézményekkel közös konferenciát. 2002-ben első ízben tartotta meg a Magyar Tudomány Napja Erdélyben című konferenciát, amelyre azóta az EME megalakulásának évfordulóján (november 23.) vagy akörül évente sor kerül. Ez a nagy rendezvény alkalmas fórumot teremt az EME integrációs szerepének betöltésére, amennyiben biztosítani kívánja a hazai és magyarországi tudományos műhelyek részvételét és közös gondolkodását az egyetemes magyar tudományosság jövőjéről. A 2002. évi konferencián a Magyar Tudományos Akadémia és az Erdélyi Múzeum-Egyesület közötti együttműködési nyilatkozatot írt alá az MTA elnöke, Vízi E. Szilveszter, aki jelenlétével megtisztelte a rendezvényt és Egyed Ákos, az EME elnöke. Az MTA Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottsága nyomon követi az EME munkásságát, s intézményei által segíti bekapcsolódását a magyarországi akadémiai munkába. Az EME mindenkori elnöke tagja az MTA Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottságának.

Az EME tudománypolitikája ezután sem hagyja figyelmen kívül a román tudományossággal való kapcsolatok erősítését abból a meggyőződésből kiindulva, hogy az hasznos lehet mindkét fél részére. Hasonlóan gondolkodik a német/szász kutatóműhelyekkel való együttműködésről is.

Az EME megnövekedett feladatainak eredményesebb teljesítése érdekében az utóbbi időben belső átalakításokat hajtott végre. Megalakította az Akadémiai Testületét, amelyben részt vesznek az MTA erdélyi külső tagjai, valamint a Román Akadémia magyar tagjai. Az Akadémiai Testületben helyet kapnak az MTA erdélyi köztestületi tagjainak a képviselői is. Az említett Testület az EME vezetőségének tanácsadó szerveként működik, ugyanakkor alkalomszerűen állást foglal a romániai erdélyi magyar tudományosság és kultúra egyes kérdéseiben.

A tudományos munka jobb megszervezése és ellenorzése teszi szükségessé az EME Kutatóintézete szervezését az eddigi kutatócsoportok által. A Kutatóintézet szervezését a 2005. évi Közgyulés egy ezután alakítandó Tudományos Tanácsra bízta.

A belso átszervezés részeként alakult meg a Kéziratkezelo és Könyvkiadó Bizottság, valamint a Könyvtári Bizottság.

Az EMÉ-nek 1990-tol különböző magyarországi forrásokból, elsősorban pályázati úton sikerült előteremtenie az újjászervezés és a fejlesztés legszükségesebb pénzügyi fedezetét. A Budapesten székelő Gróf Mikó Imre Közalapítvány, az Illyés Közalapítvány, az Arany János Közalapítvány, az Apáczai Közalapítvány, a Nemzeti Kulturális Alapprogram és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma biztosította a nélkülözhetetlen anyagi támogatást. Három alkalommal támogatást kaptunk az MTA elnökétol. Egyesületünk idonként kisebb fokú céltámogatásban részesült a romániai Communitas Alapítványtól is.

Az EME eloreláthatóan ezután is csak akkor végezhet hasznos munkát, ha a fenntartásához és fejlesztéséhez szükséges támogatásban fog részesülni. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület fennmaradása az Európai Unióhoz való csatlakozás küszöbén kétszeresen is indokolt: egyrészt, hogy egyik fő ápolója és fejlesztője legyen az erdélyi történeti örökség egyetemes és nemzeti értékeinek - erre a múltja is kötelezi -, másrészt, hogy eredményeivel hozzájárulhasson az erdélyi magyar tudományosság folyamatos haladásához.