Az EME tiszteleti tagja lett Vincze Mária


Az Erdélyi Múzeum-Egyesület Választmánya,

Vincze Máriát,
az EME Jog-, Közgazdaság- és Társadalomtudományi Szakosztályában kifejtett tudományszervező tevékenysége elismeréséül
tiszteleti taggá választotta.

Midőn erről örömmel értesítjük, tisztelettel kérjük, hogy szíveskedjék a jövőben is tevékeny részt vállalni Egyesületünknek az erdélyi magyar tudományosság színvonalának emeléséért tett erőfeszítéseiből.

 

 A díjazottat Kerekes Kinga, a Jog-, Közgazdaság- és Társadalomtudományi Szakosztály elnöke laudálta.

 

Dr. Vincze Mária Magdolna egyetemi tanár laudációja

az EME tiszteleti tagjává választásának alkalmával

 

Nagy örömömre szolgál, hogy a IV. Jog-, Közgazdaság-, és Társadalomtudományi Szakosztály nevében immár második alkalommal javasolhatok tiszteleti tagot az EME számára. Ezt a laudációt Balla Emesével, a szakosztály alelnökével közösen írtuk, hiszen Vincze Mária mindkettőnk életében hasonlóan fontos szerepet játszott: ő a Tanárnő, aki doktori dolgozatunkat irányította, bevezetett a tudományos kutatás rejtelmeibe és támogatta első lépéseinket az egyetemi oktatói pálya rögös útján, és az is, hogy ma mindketten itt vagyunk, nagymértékben neki köszönhető.

Vincze Mária 1965-ben matematika-fizika tanári, majd 1970-ben közgazdász diplomát szerzett a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen. A közgazdaságtudományok doktora címet 1977-ben a bukaresti Közgazdasági Akadémián megvédett dolgozatával nyerte el. 2000-től a Magyar Tudományos Akadémia köztestületi tagja.

1965–1977 között a kolozsvári Agronómiai Intézetben dolgozott matematikusi beosztásban, 1977-től 2012-es nyugdíjazásáig pedig a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Közgazdaság- és Gazdálkodástudományi Karán tanított, végigjárva az egyetemi oktatói karrier lépcsőfokait adjunktustól a doktorátusvezető egyetemi tanárig.

Szakterületei az agrár-közgazdaságtan, agrárpolitika, vidékfejlesztés, régiókutatás, és az európai integráció gazdaságtana. Főbb kutatási témái a matematikai modellek alkalmazása a közgazdaságtanban, illetve az európai regionális és vidékfejlesztési programok alkalmazásának problémái. Hat könyvet publikált egyedüli szerzőként, ötöt társszerzőkkel és közel kétszáz szaktanulmánya jelent meg román és külföldi szakfolyóiratokban, valamint gyűjteményes és konferencia-kötetekben.

Számos nemzetközi kutatási projektnek ő volt a romániai vezetője. A tapasztaltabb szakemberek mellett mindig figyelt arra, hogy kezdő, fiatal kutatókat is bevonjon ezekbe a projektekbe, így nekünk is volt szerencsénk részt venni több nemzetközi kutatásban.

Elévülhetetlen érdeme, hogy 2000-ben beindította a Babeş-Bolyai Tudományegyetemen a magyar nyelvű közgazdász képzést, legyőzve az akkori vezetőség ellenállását és felülkerekedve azon a valós problémán, hogy abban az időben alig akadt doktori fokozattal rendelkező magyar közgazdász Erdélyben, aki oktassa a magyar nyelven beinduló négy szakirány diákjait. A magyar tagozatot dékánhelyettesként 2007-ig vezette és nagy szerepe volt abban, hogy ezalatt a hét év alatt nagyjából összeállt a ma is működő magyar oktatói csapat.

2004-ben a Pécsi Tudományegyetem, 2014-ben pedig a Budapesti Corvinus Egyetem avatta tiszteletbeli doktorává, a "doctor honoris causa" cím odaítélésével ismerve el a professzorasszony kiemelkedő oktatói és kutatói munkásságát, valamint a kolozsvári magyar nyelvű közgazdászképzés újraindítása és működtetése érdekében kifejtett fáradhatatlan tevékenységét.

Oktatói és kutató tevékenysége mellett aktív közéleti és tudománynépszerűsítő szerepet is vállalt. A Romániai Magyar Közgazdász Társaság munkáját a kezdeti években vezetői beosztásban, majd rendezvények rendszeres előadójaként és a Közgazdász Fórum szakfolyóirat szerkesztőbizottságának tagjaként segítette.

1990-ben alapító tagja az újrainduló Erdélyi Múzeum-Egyesületnek, 2003–2009 között választmányi tag, 2010–2017 között pedig a IV. Jog-, Közgazdaság-, és Társadalomtudományi Szakosztály elnöke volt. Őszintén hitt az EME-ben és soha nem fáradt bele a népszerűsítésébe a diákok körében. A szakosztályi előadásokra rendszeresen elhívta a diákjait, és nem csak a hallgatóság, hanem az előadók sorát is fiatalokkal gyarapította. Emlékezetes esemény marad az, amikor egy egyetemi évnyitón tartott lelkesítő előadása után az elsőévesek szinte teljes évfolyama beiratkozott az EME-be. Tevékenysége elismeréseképpen a 2017-es Közgyűlésen Gr. Mikó Imre emléklappal tüntették ki.

Vincze Mária számára a MUNKA maga az ÉLET. Lételeme a tevékenység, szenvedélye az örökös munka, életformája a „nincs megállás". Kutatásaiban kitartó, állandóan újat kereső, ezt könnyedén felfedező és alkalmazó. Szorgalmas tudós. Munkabírása példaértékű. A szakma fiataljainak pártfogója, pályánk segítője, követője. Több évtizedes kutatói és oktatói pályája során mindig céltudatosan dolgozott, a körülötte levő fiatalokat pedig folytonosan arra biztatta, hogy igyekezzenek eljutni a kezdetektől a beteljesülésig, Ady Endre szavaival: az Értől az Óceánig. Azt közvetítette a fiatalok felé, hogy erős akarattal minden legyőzhető. Nem szabad, nem kell megtorpanni semmiféle akadály előtt, hanem előre kell tekinteni a jövőbe, és a cél érdekében becsületesen dolgozni minden változást hozó környezeti, társadalmi körülmények között.

A Tanárnő számára mindig akadt tennivaló, elintézni való. S ha véletlenül nem akadt, akkor szenvedélyesen kereste. Nyugdíjba vonulása után is aktív maradt. Egy munkahelyről ugyan nyugdíjba lehet menni, de a létet meghatározó kereső, kutató szenvedély nem nyugszik. Most a munka mellett szabadabban utazhat, de ezt is az örökös kutatás, felfedezés jegyében teszi. Új dolgok keresése új ismereteket hoz magával. Új világot látni, talán egy kicsit megpihenve megtapasztalni, megcsodálni mindazt, amit a lét, a tudat, a gondolkodás minden percét betöltő kutatómunka közepette nem engedhetett meg magának. Köszönjük áldozatos munkáját, biztatását, és jó egészséget kívánunk további tartalmas életéhez.

Kérem a Közgyűlést, hogy az Alapszabályzat értelmében erősítse meg a szakosztályi és választmányi döntést és fogadja tiszteleti tagjává Dr. Vincze Mária Magdolnát.

 

Kolozsvár, 2019. április 5.

 

Balla Emese és Kerekes Kinga