Meghívott előadó a MTNE 17. fórumán

Dr. Ercsey-Ravasz Mária egyetemi tanulmányait a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Fizika szakán 2003-ban fejezte be, a következő évben pedig a Számítógépes Fizika mesteri képzésben vett részt. Doktori tanulmányait kettős vezetés alatt végezte a BBTE Fizika Karán illetve a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Információs Technológia Karán (Infobionika), Budapesten. 2008 es 2011 között az amerikai Notre Dame Egyetem Hálózatkutató Központjában (iCeNSA) volt posztdok kutató. Jelenleg a BBTE Magyar Fizika Intézetének kutatója illetve az Erdélyi Idegtudományi Intézet (TINS) kutatója és alelnöke.  Számos nemzetközi folyóiratban publikált: 34 ISI publikáció, több mint 1000 hivatkozás, 15 h-index. Jelenlegi kutatási területei: a hálózattudományok alkalmazása főleg az agykutatásban; analóg számítógépek, optimizációs problémák, nemlineáris dinamikus rendszerek.  Dr. Ercsey-Ravasz Mária 2003-ban megkapta az Ifjúsági Bolyai Díjat, 2011-ben az MTA KAB Fiatal Kutatók Díját, 2012-2014 között Marie Curie Ösztöndíjat, 2013-ban az UNESCO-L'Oreal „Nők a Tudományban" Díját, majd 2015-ben a Román Tudományos Akadémia Constantin Miculescu Díját.

A Magyar Tudomány Napja Erdélyben 17. fórumán elhangzó plenáris előadása:

Ercsey-Ravasz Mária (tudományos kutató, BBTE Magyar Fizika Intézet, TINS–Erdélyi Idegtudományi Intézet, Kolozsvár): Az agy strukturális hálózatának modellezése

 

Az emlősök agyának mérete sokat változott az evolúció során. A funkcionális területek hálózatának tanulmányozása fontos tényező lehet a kölünböző fajok összehasonlításakor, ellenben a térbeli elhelyezés, a különböző geometria, a hálózat irányított és súlyozott jellege megnehezítik az összehasonlítást. Kísérleti adatok alapján, a majom agyának hálózatát tanulmányozva pár évvel ezelőtt kimutattuk, hogy a hálózat nagyon sok lokális, globális és súlyozott tulajdonságát meg lehet magyarázni egy egyszerű modell segítségével, ami egy exponenciális távolságszabályra (EDR) épül: az axonok száma exponenciálisan csökken a hosszuk szerint, egy λ rátával. Itt megmutatjuk, hogy a modell érvényes az egér és a patkány agyhálózatára is, csak más csökkenési rátát használva. Az összehasonlítások segítenek feltárni a hálózatok invariáns tulajdonságait, amelyek megmaradnak a különböző fajokban, de ugyanakkor érdekes különbségek is akadnak.

 

Vissza