XVIII. Technikatörténeti Alkotótábor - Csernakeresztúr

Időpont
-
Helyszín(ek)
Csernakeresztúr
Szervező(k)
EME Műszaki Tudományok Szakosztálya
Programfelelős
Talpas János (0745-656023)

Az EME Műszaki Tudományok Szakosztálya augusztus 26–29. között tizennyolcadik alkalommal szervezi meg a Technikatörténeti Alkotótábort, ezúttal Csernakeresztúron.

A program folytatja a vidéken fennmaradt technikatörténeti értékek feltárását és lehetőséget biztosít a település megismerésére. A tábor célja felkutatni a település technikatörténeti tárgyait: harangokat, festet bútorokat, ásványvízforrásokat, gépeket és bányászati szerszámokat. A tábor lehetőséget biztosít a különböző tájegységek technikatörténeti értékeinek összehasonlítására és értékesítési módozatára valamint elősegíti a település idegenforgalom fejlődését. Mint az előző években a felmérések eredményei közölve lesznek az Erdélyi Múzeum Egyesület Erdélyi Digitális Adattárában.

Az ezirányú érdeklődő szakosztályi tagok részvételére számítunk.

Eseménybeszámoló

 

Csernakeresztúr – a XVIII. technikatörténeti alkotótábor helyszíne

 

2019. augusztus 26–29. között tizennyolcadik alkalommal szervezte meg a technikatörténeti alkotótábort az EME Műszaki Tudományok Szakosztálya Csernakeresztúron és környékén.

Az EME Műszaki Tudományok Szakosztálya 2006-ban kezdeményezte a Műszaki örökség feltárása, kutatása és védelme Erdélyben elnevezésű interdiszciplináris programot. Ennek terepgyakorlati része az évente szervezett, hagyományossá vált technikatörténeti alkotótábor, melynek célja technikai örökségünk felkutatása, megőrzése, működőképessé tétele, az erdélyi kulturális örökségbe való beillesztése, illetve a térség kulturális és turisztikai fejlesztése. Mindezeken felül a térség iparára is odafigyelünk, a már nem működőkre is, ipartörténeti elemként, s az újonnan kifejlődőkre is, az új lehetőségek feldolgozása érdekében. A szakértőket, diákokat bevonó esemény eredményeit az EME Digitális Adattárában összegzi, illetve a lehetőségek szerint terjeszti, publikálja.

Idén az egykoron Hunyadi és Csolnoki családok birtokába tartozó, Erdély déli részén, a Cserna-patak közelében levő térség képezte a terepmunka helyszínét. Az lakók megélhetését a fakitermelés és bányászat biztosította. Noha a térségben levő kohó és kohászati tevékenység nem tartozott az Osztrák-Magyar Monarchia  legfontosabb termelőhelyei közé, mégis az itt folyó termelés biztosította a térség vasszükségletét. A vasércet a Gyalár-bánya Lukács- és Mihály-fejtőiben bányászták, innen szállították a vasércet a govasdiai és toplicai kohókhoz. A Lukács-fejtőben  az 1911-ben épített bányászlakások, étkezők és irodák maradványai még fellelhetők. Az itt lakók vallási igényeit az ökumenikus tempolom biztosította. A Govasdia elnevezésű településen még látható a kohó, bár elhagyatott állapotban van, az olvasztást segítő egykori kellékek és vezetékek viszont már megsemmisültek. A bányásztelepet is lebontották, a keskeny távú vasútvonalat felszedték a vasútállomást felszámolták.  A kohó közelében található a nadlábi mészkőkitermelő, mellette a kommunizmus idején épített lakások. A két település között nagyon érdekes eróziós jelenségeket láthattunk.  A Vajdahunyad és Govasdia közötti útvonalon megmaradtak a kisvasút alagútjai, illetve egy régebbi vízierőmű is. Teleken keresztül a Csolnok-tó keleti partján haladva láthattuk a királybányai református templomot. A lakosságot innen kitelepítették. Toplicán a kohó egykori helyét emléktábla jelzi, a sikátorban a jelenlegi hétvégi házakká alakított régi irodaházak találhatók, valamint a régi malom épülete, a katolikus temető, kopott sírfelirataival. Az egykori katolikus templom helyét két kereszt jelöli. A toplicai kohó helyét az út menti salakmaradványok, valamint az ennek helyén tátongó lyuk és falmaradványok jelzik. Az erdőben ma is láthatók a malomhoz vezető sáncok, itt lehettek a fúvókákat működtető vízikerekek medencéi is, a felszíní salak régisége miatt azonban ez nem elemezhető.

Mindkét helyszínen beszélgettünk a helyi lakosokkal. A tábor zárónapján meglátogattuk Vajdahunyad városát, ahol egykor működött a Vasgyártó Kombinát.

A tábor szakemberei között a Kolozsvári Műszaki Egyetem, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem a Sapientia EMTE és a Széchenyi István Egyetem oktatói voltak. Az interdiszciplináris kutatáshoz szükséges szakmai tudás érdekében a résztvevőket különböző szakterületekről szólítottuk meg, így volt köztük gépész, anyagtechnológus, geológus, turisztikai szakértő, építész, közgazdász.

A táborban megkezdett munkálatok az EME Műszaki Tudományok Szakosztálya keretei között tovább folytatódnak, időközben elkezdődtek a forrásdokumentumok gyűjtése. A továbbiakban kisebb (szak)csoportokban, diákok bevonásával folyatatódnak a felmérések konkrét munkálatai.

Az eredmények feldolgozásával, összevetésével szeretnének hozzájárulni az eddigi kutatásokhoz, a régió fejlesztéséhez. Az eredményeket tanulmányokban az EME Műszaki Tudományos Közlemények sorozatában, illetve a Tudomány- és Technikatörténeti Füzetek sorozatkötetében tesszük közzé. Az eddig megjelent tíz kötet a Tudomány- és Technikatörténeti Füzetek sorozatban online a nagyközönség számára itt érhetők el, az Erdélyi Digitális Adattárban (EDA): http://eda.eme.ro/handle/10598/9740, a Central and Eastern European Online Library-ban (CEEOL) pedig itt olvasható: https://bit.ly/2DBl5hp


Köszönjük a Communitas Alapítvány anyagi támogatását, mely hozzájárult a tábor sikeréhez.

 

 

Kolozsvárt, 2019. 09. 04.      

Talpas János programfelelős