Az Erdélyi Múzeum-Egyesület, a Kolozsvári Akadémiai Bizottság Történettudományi Szakbizottsága, a Babeș-Bolyai Tudományegyetem Magyar Történeti Intézete és az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpontjának Történettudományi Intézete emlékkonferenciát rendezett Imreh István (1919–2003), a BBTE egykori történész professzora, az MTA külső tagja születésének 100. évfordulójára Kolozsváron, 2019. szeptember 12–13-án. A konferencián Magyarországról, Erdélyből és Svédországból 34 előadó vett részt, és összesen 32 előadás hangzott el. A rendezvény nyitó mozzanataként a szervező intézmények, továbbá a Kolozsvári Magyar Főkonzulátus és a Tárkány Szücs Ernő Jogi Kultúrtörténeti és Jogi Néprajzi Kutatócsoport koszorúkat helyeztek el Imreh István síremlékén a Házsongárdi temetőben. Ezt követte az emlékkonferencia plenáris ülése az EME központi székházának előadótermében. A konferencia résztvevőit az EME részéről Keszeg Vilmos, a BBTE Magyar Történeti Intézete és a KAB Történettudományi Szakbizottsága részéről Pál Judit, az MTA BTK TTI részéről pedig Oborni Teréz köszöntötte. Pál Judit köszöntő szavaiban arról is tájékoztatta a hallgatóságot, hogy több évtizedes tanári és tudományos pályája emlékére Imreh Istvánról termet neveztek el a BBTE Történeti Intézetében (Napoca/Jókai u. 11.).
Ezt követően a plenáris ülést Both Noémi Zsuzsanna (BBTE) előadása nyitotta meg, aki – minthogy PhD dolgozatában Imreh István életpályáját és munkásságát dolgozza fel – a kérdés szakavatott ismerőjeként az ünnepelt tudományos munkásságát, annak főbb irányvonalait ismertette, kitérvén jelentősebb munkáinak a recepciójára is. Egyed Ákos, az EME egykori elnöke a mentor, majd pályatárs Imreh Istvánnal hosszú évtizedek során kialakított munka- és baráti viszonyát idézte fel. Mindketten elsősorban a székelység történetének kutatását állították munkásságuk középpontjába, melyet Imreh István javaslatára „felosztottakˮ egymás között úgy, hogy Imreh István az 1848 előtti, Egyed Ákos pedig az azt követő időszakot vizsgálta. A következő két előadás homlokterében a tanár Imreh István állt, aki közel négy évtizeden át oktatta a történész-hallgatók generációit. Sipos Gábor (EME) az Imreh István kézirathagyatékában található és tanári működésére vonatkozó iratanyagok segítségével, valamint saját visszaemlékezései alapján rekonstruálta Imreh István tanári működését, Hermann Gusztáv (BBTE) pedig Imreh István jelenkortörténeti előadásait idézte fel hangulatos, saját élményeire támaszkodó bemutatójában. Mindketten kiemelték az ünnepelt szuggesztív előadásmódját, karizmatikus egyéniségét, valamint a hallgatókkal kialakított közvetlen viszonyát, melyet az egyetemi évek után is igyekezett megőrizni. A következő panel előadásai Imreh Istvánnak a néprajzkutatásra, a népi jogélet kutatására kifejtett hatását vették számba: Pozsony Ferenc (BBTE) az organikus székely faluközösség kérdéskörét vizsgálta Imreh István munkásságában, Bárth János (ny. múzeumigazgató, Kecskemét) Imreh István és a történeti népéletkutatásról, Nagy Janka Teodóra (Pécsi Tudományegyetem) Imreh István és a székely falvak jog-, szokás- és értékrendjéről értekezett, Bognár Szabina (MTA BTK Néprajztudományi Intézet) pedig Imreh István szerepét vizsgálta a magyar népi jogélet kutatásában. Ezt a panelt az „Öncélúságon felüli értelemˮ című, Imreh Istvánról készült portréfilm levetítése követte, amely az emlékkonferencia legemlékezetesebb mozzanata volt, ugyanis az ünnepelt maga vallott életéről, családjáról, pályájáról. Ezt Imreh István fiának, Imreh Sz. Istvánnak, a stockholmi Karolinska Intézet munkatársának gazdag képanyaggal illusztrált, személyes hangvételű bemutatója követte, mely során árnyaltabbá, emberközelibbé tette a hallgatóság részére mind az addig elhangzott előadások, mind a film alapján kirajzolódó Imreh-portrét. A plenáris ülés utolsó paneljében Filep Antal (ny. egyetemi tanár, Budapest) a mezővárosi parasztpolgárok gazdasági feljegyzései összegyűjtésének, megőrzésének és feldolgozásának a fontosságáról beszélt, Somai József (ny. közgazdász, Kolozsvár) pedig Imreh István gazdaságtörténeti kutatásait ismertette. Fejér Tamás (EME Kutatóintézete) Imreh Istvánnak az EME Kézirattárában őrzött, mintegy tíz iratfolyóméter terjedelmű kézirathagyatékát mutatta be, utalván a kéziratban maradt írások közzétételének a fontosságára. A plenáris ülést Vofkori Mária (Rétközi Múzeum) és Farkas György (Imreh István unokája) közös előadása zárta, melyben Imreh István hétköznapjainak legkülönfélébb mozzanatait idézték fel személyes élményeik alapján, gazdag fotóanyaggal illusztrált bemutatójukban.
A konferencia a következőkben két párhuzamos szekcióban folytatódott, és a hangsúly az emlékezésről egyre inkább a tudományos tanácskozás irányába tolódott el. A BBTE Történeti Intézetének Francisc Pall-termében zajló szekcióban jogtörténeti előadások bemutatására került sor: Mezey Barna (ELTE) a szankciórendszer alakulását vizsgálta a falutörvények tükrében, Homoki-Nagy Mária (Szegedi Tudományegyetem) a szokás és szokásjog továbbéléséről beszélt a kései jogalkotásban, Nánási László (Szegedi Tudományegyetem) az erdélyi büntetőjog kodifikálásra tett kísérletet, pontosabban az 1810/11-es kolozsvári országgyűlés büntetőkódexét mutatta be, a panel utolsó előadója, Veress Emőd (Sapientia EMTE) pedig egy aktuális, az erdélyi magyar közvéleményt is foglalkoztató témát, a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium pereinek jogtörténeti alapkérdéseit tárgyalta.
Az EME székházának könyvtártermében zajló másik szekció előadásainak fókuszpontjában a gazdaságtörténeti kérdések álltak: ifj. Barta János (Debreceni Egyetem) az Erdélyi Mezőgazdasági Egyesület programjában (1769–1772) található javaslatokat és ötleteket ismertette, Oláh Sándor (KAM – Regionális és Antropológiai Kutatások Központja) a földhasználat kérdését vizsgálta a 18–19. századi Homoródalmáson, Róth András Lajos (Haáz Rezső Múzeum) pedig a Gyulafehérvári Érseki Levéltár Székelyudvarhelyi Gyűjtőlevéltárában végzett kutatásai során feltárt, gazdaság- és helytörténeti vonatkozású forrásokat ismertetett.
Az emlékülés második napján (szeptember 13-án) az előadások hasonlóképpen párhuzamos szekciókban zajlottak az EME székházában. Gazdaságtörténeti tárgyú előadásokkal indult az első szekció első panelje, melyben Simon Zsolt (Román Akadémia "Gheorghe Şincai" Társadalomtudományi Kutatóintézete) Brassó város 1526–1551. évek közötti adózását tárgyalta, Buza János (Budapesti Corvinus Egyetem) az 1622. évi – az inflációs pénzforgalmat elősegítő – 77. törvénycikkről beszélt, Oborni Teréz pedig Bethlen Gábor Szepesi Kamaráját vizsgálta újonnan előkerült források alapján, megállapítván, hogy a történetkutatás eddig tévesen gondolta azt, hogy a fejedelem megszüntette a Szepesi Kamarát. Ez utóbbi témához szervesen kapcsolódott Mátyás-Rausch Petrának (MTA BTK TTI) Bethlen Gábor gazdaságpolitikáját új források alapján bemutató előadása. E szekció utolsó három bemutatójában Jakó Klára (MTA BTK TTI) egy erdélyi vonatkozású portai leveleskönyvet ismertetett, amely a 16. század utolsó évtizedeiből és a 17. század elejéről tartalmaz forrásokat magyar, török, német és latin nyelven, Jeney-Tóth Annamária (Debreceni Egyetem) és Balogh Judit (Eszterházy Károly Egyetem) pedig a székelység történetére vonatkozó előadásokat mutattak be: előbbi a Rákócziak (1630–1660) udvarában tevékenykedő székelyföldi birtokosokat, utóbbi pedig Háromszék elitjét vizsgálta Apafi Mihály uralma idején.
A másik szekció jogtörténeti vonatkozású előadásokkal kezdődött: Papp Klára (Debreceni Egyetem) a közösségi rend és törvénykezés kérdését tárgyalta a 18. századi bihari hajdútelepülésekben, Bánkiné Molnár Erzsébet (ny. múzeumigazgató, Kiskunfélegyháza) pedig az autonómia belső szabályrendszerét és a székely falutörvények jászkunsági rokonait vette vizsgálat alá. A következő szekcióban György Árpád Botond (BBTE) Marosvásárhely 17. századi perrendtartásáról értekezett, Pakó László (EME Kutatóintézete) pedig egy 16. századvégi kolozsvári prókátor, Igyártó György életútjából ragadott ki fejezeteket, és vizsgálódását elmozdította az orvoslástörténet irányába is. A szekció utolsó, demográfiai tárgyú előadásában Lakatos Sándor (BBTE) és Pakot Levente (KSH Népességtudományi Kutatóintézet) a mozaikcsaládokat, árva és félárva gyerekeket vizsgálták az udvarhelyszéki Homoród-mente falvaiban a 19–20. században.
Mindkét szekcióban az egyes panelek végén kérdések, hozzászólások hangzottak el, és szakmai beszélgetésekre, vitákra került sor.
Korábban már utaltunk arra, hogy a konferencia plenáris ülésén inkább az emlékezésre, a szekcióülésekben pedig kimondottan a tudományos tanácskozásra esett a hangsúly; az előadásoknak e csoportosítása – legalábbis véleményünk szerint – igen tanulságos volt. Ugyanis egyfelől a hallgatóság megismerhette Imreh István emberi és tudósi portréjának főbb vonásait, másfelől pedig tájékozódhatott arról, hogy az általa (is) művelt tudományterületeken az utóbbi évtizedek során – újabb források feltárása vagy a korábbiak elmélyültebb vizsgálata, esetleg módszertani újítások révén – milyen szemléletbeli változások, előrelépések történtek. Megtudhatta a hallgatóság továbbá azt is, hogy Imreh István munkásságának problémafelvetései, az azokra adott válaszok jelentős része kiállta az idők próbáját, legfennebb részleteikben szorulnak finomításra, ugyanakkor további kutatásra ösztönöznek. A sok tanulsággal járó előadások mellett kiemelnénk néhány olyan javaslatot, amelyek közvetlenül Imreh István munkásságára vonatkoznak, és amelyeket éppen az emlékkonferencia tett aktuálissá: Pozsony Ferenc Imreh István legjelentősebb írásainak angol nyelven való közzétételére, Keszeg Vilmos Imreh István művei recepciójának átfogó elemzésére tett javaslatot, Fejér Tamás pedig Imreh István kéziratban maradt írásai megjelentetésének fontosságára hívta fel a figyelmet.
Az igen változatos tárgyú és a 16. század első felétől a 20. század elejéig tartó időszakot felölelő előadásokat a konferencia mindkét napján összesen mintegy 110 hallgató követte figyelemmel (a rendezvényt tehát a közönség részéről is nagyfokú érdeklődés övezte). Ugyanakkor ezeknek az egymástól nagyon eltérő tematikájú előadásoknak volt egy közös pontja, amely e két napos konferenciára összehozta a történet-, néprajz- és jogtudomány neves művelőit: a 100 éve született Imreh István személye és munkássága.
A konferencia szervezői az elhangzott előadások szerkesztett változatait önálló tanulmánykötetben jelentetik meg, következésképpen az emlékülés anyaga a szélesebb közönség részére és hozzáférhetővé fog válni.
A rendezvényről készült fotók itt tekinthetőek meg (Pakó László felvételei)...
A konferencia támogatói:
Magyar Tudományos Akadémia
Communitas Alapítvány 
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni