EME - Erdélyi Múzeum

I. Lapzárta, terjedelem, csatolmányok

A negyedévenként megjelenő lapszámok egy-egy tudományterülethez kapcsolódnak, vagyis van irodalom- és nyelvtudományi, filozófiai, történettudományi és néprajztudományi szövegeket tömörítő lapszámunk. A kéziratok beadásának határideje az egyes lapszámok esetében (lapzárta): március 31., június 30., szeptember 30. és december 31.

A benyújtott kéziratok elfogadásának és megjelentetési időhöz való kötésének joga teljes mértékben a szerkesztőséget illeti meg. A kéziratokat tartalmi és formai szempontból ellenőrizzük, a nem megfelelő, tematikailag nem az adott lapszámba illő szövegeket nem fogadjuk el, és erről a szerzőt értesítjük.

A kéziratokat magyar nyelven várjuk, a szöveg megírásánál mindig A magyar helyesírás szabályai-nak legújabb kiadása legyen mérvadó.

A kéziratok terjedelme – a jegyzeteket és mellékleteket is beleértve – ne haladja meg az 1 (egy) szerzői ívet, vagyis a 40 000 leütést. A maximális karakterszámtól csak kivételes esetekben lehet eltérni. A beküldött kézirat címének terjedelme ne haladja meg a 100 leütést, de alcím megadása lehetséges. A háromnyelvű tartalomjegyzékbe kizárólag a főcím kerül be. A könyvismertetési (Szemle) rovatba küldött szövegek terjedelme ne haladja meg a 20 000 karaktert, a szerzők kerüljék a lábjegyzetek alkalmazását, és lássák el írásaikat a mondandó lényegére utaló címmel. Egyéb rovatainkba (Műhely, Megemlékezés) a témának megfelelően legfeljebb 30 000 leütés terjedelmű írásokat várunk.

Feltétlenül csatoljanak az írásaikhoz egy szerzői névjegyet, amely tartalmazza a szerző születési évszámát, státusát, az intézmény nevét, ahol tudományos munkáját végzi, aktuális lakhelyét és az e-mail címét, így: László László (1980) – történész, egyetemi adjunktus, Babeș-Bolyai Tudományegyetem, Kolozsvár, laszlolaszlo @ email.com

Minden tanulmányhoz – az idegen nyelvű tájékoztatás megkönnyítésére – csatoljanak egy rövid, legfeljebb 10 sor terjedelmű összegzést (rezümét) magyar, angol és (a hazai szerzők esetében) román nyelven. A folyóiratban megjelenő szövegek (fő)címeit és a tanulmányok kulcsszavait (legfeljebb 5-öt) szintén három nyelven (magyarul, angolul és románul) kérjük beküldeni.

II. Idézések

A törzsszövegben található, egy mondatnál hosszabb idézeteket a következőképpen emeljük ki: előtte és utána egy sort kihagyunk, a szövegtükör szélétől bekezdésnyire beütjük, 11 pontos betűmérettel és másfeles sorközzel szedjük, de nem használunk idézőjeleket. Az egy mondatnál rövidebb idézeteket a törzsszövegben folyamatosan szedjük, és kizárólag idézőjelekkel emeljük azokat ki.

III. Jegyzetelés, címleírás

A hivatkozásokat lapalji jegyzetek alakjában várjuk. A számozás az első jegyzettől az utolsóig folyamatosan halad, a jegyzetszám a sor fölé indexbe kerül, mindig a szó és az azt esetleg követő írásjel (vessző, pontosvessző, pont) után. A zárójelek vagy kötőjelek közé tett mondatok, megjegyzések esetén viszont a jegyzetszám kerülhet a zárójelen/kötőjelen belülre.
Pl. így:

(A szerző később még visszatér ehhez a gondolathoz.²⁶)

Általános szabályok a címek leírásánál:

A címek minden eleme abban a nyelvi alakban szerepeljen, ahogy a hivatkozott műben olvasható. Tehát román, német, angol stb. szerzők család- és keresztnevét nem fordítjuk le és nem írjuk magyaros sorrendben (még ha vesszővel is elválasztva), csak ha az illető az adott munkájában úgy használta. Idegen nyelvű címek fordítását nem kell megadni (pl. kapcsos zárójelben); a kiadás helyének nevét nem aktualizáljuk a mai hivatalos névhasználat alapján.
A szerző neve a mű címe előtt szerepel, és kettőspont követi, a szerkesztő(k)é viszont az adott kötet vagy más kiadvány címe után, és pont követi. Utóbbi(ak) neve elé a Szerk. rövidítés kerül; ha a címlap túlságosan körülményesen írja le feladatkörüket, élni lehet az egyszerűsítés eszközével (pl. „Regesztákban jegyzetekkel közzéteszi N. és N. közreműködésével N.” helyett elég ennyi: „Közzéteszi N.”). Többszerzős művek esetén a szerzők neveit nagykötőjellel választjuk el, a szerkesztőkét viszont vesszővel. Nagy létszámú szerkesztőbizottság esetén elegendő a főszerkesztő(k) nevét feltüntetni, ennek híján pedig az „et al.” (= et alii ’és mások’) rövidítéssel élni.
Az önálló kötetként megjelent művek (könyvek, tanulmánykötetek, folyóiratok, lexikonok, stb.) címét kurziváljuk, a bennük foglalt tanulmányok, cikkek, szócikkek címét viszont normál betűtípussal írjuk.
A kötetek esetében szükséges megadni a kiadó nevét is, a kiadási helyét és évét megelőzően. A hely és évszám közé nem teszünk írásjelet (pl.: Debrecen 1980.), kivéve ha előbbit rövidített formában használjuk – ekkor pont követi (pl. Bp. 2022.) Ha ellenben a rövidített városnév utolsó tagja teljes szó, a pont is elmarad (pl. Kvár 2006.).
Kerüljük az írásjelek halmozását. Ha a hivatkozáskor több oldalszámot sorolunk fel, a számok után vesszőt teszünk, és csak az utolsó szám után kerül pont. Folyamatos oldalszámok esetén a két számot nagykötőjellel kötjük össze.
Ha egy jegyzetszám alá több címleírás kerül, az egyes leírásokat pontosvesszővel választjuk el egymástól.

III/1. Önálló kötetek leírása

Az alábbi sorrendet kell követni: szerző, utána kettőspont, cím (kurziválva), ha van, alcím (ezt csak akkor kurziváljuk, ha az általánosabb jellegű összefoglaló címet valamilyen fontos információval egészíti ki), pont, kiadó, vessző, a megjelenés helye és éve, pont, oldalszám, pont.

Dávidházi Péter: Hunyt mesterünk. Arany János kritikusi öröksége. Második javított kiadás. Argumentum, Bp. 1994. 21, 193–197.
Imreh István–Pataki József: Kászonszéki krónika 1650–1750. Európa–Kriterion, [Bp.– Buk.] 1992.
Ha a kötet valamely sorozatban jelent meg, a leírás végén zárójelben megnevezzük a sorozatot és a kötet sorozatbeli számát:
Mód László: Ártéri szőlőskertek az Alsó-Tisza mentén. MTA BTK Néprajztudományi Intézet, Bp. 2016. (Életmód és tradíció 15.)
Többkötetes mű címe után pontot teszünk, utána római számmal adjuk a kötetszámot:
C. Tóth Norbert: Az esztergomi székeskáptalan a 15. században. I–III. Bp. 2015– 2021. (Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 7–8, 13.)

III/2. Szövegkiadások, forráskiadványok, lexikonok

Leírásuk az előző kategória szabályait követi, azzal a különbséggel, hogy ezeknél rendszerint nincs szerző, csak szerkesztő.

Balassi Bálint összes művei. Összeállította Eckhardt Sándor. Akadémiai, Bp. 1951. 157.
Érzelmes históriák. Válogatás a magyar szentimentalizmus korának kedvenc olvasmányaiból.Vál., szerk., jegyz., utószó Lökös István. Magvető, Bp. 1982. (Magyar hírmondó) 34.
Erdélyi magyar szótörténeti tár. I–XIV. Főszerk. Szabó T. Attila, Vámszer Márta, Kósa Ferenc, Fazakas Emese. Kriterion–Akadémiai–EME, Buk.–Bp.–Kvár 1975– 2014.

III/3. Tanulmánykötetben megjelent cikkek

Ilyenkor a cím után pontot teszünk majd In:, ezután a szóban forgó kötet szerzője és a tanulmány kurzivált címe következik. Ha a szerző azonos, neve helyett az Uő (= ugyanő) rövidítést használjuk:

Barta János: Jókai és a művészi igazság. In: Uő: Költők és írók. Irodalmi tanulmányok. Akadémiai, Bp. 1966. 61–90.
Pirnát Antal: A kelet-közép-európai antitrinitarizmus fejlődésének vázlata az 1570-es évek elejéig. In: Irodalom és ideológia a 16–17. században. Szerk. Varjas Béla. Akadémiai, Bp. 1987. (Memoria Saeculorum Hungariae 5.) 9–59.
Tringli István: Megyék a középkori Magyarországon. In: Honoris causa. Ta- nulmányok Engel Pál tiszteletére. Szerk. Neumann Tibor, Rácz György. MTA TTI– PPKE BTK, Bp.–Piliscsaba 2009. (Társadalom- és Művelődéstörténeti Tanulmányok 40. – Analecta Medievalia 3.) 487–518.

III/4. Lexikonok, enciklopédiák és szótárak szócikkei

Ha az idézett szócikk terjedelmesebb és szerzője fel van tüntetve, kötetben megjelent tanulmányként kezeljük:

Solymosi László: Tized. In: Magyar Művelődéstörténeti Lexikon. Középkor és kora újkor. XII. Főszerk. Kőszeghy Péter. Balassi, Bp. 2011. 65–66.

III/5. Periodikákban megjelent írások

Az elv ugyanaz, de a bennfoglaló kötet címleírása helyére a periodika címe és évfolyama kerül. Tehát: szerző, utána kettőspont, a tanulmány címe, utána pont, a periodika címe dőlt betűkkel szedve (ez után nem teszünk írásjelet), évfolyama – ugyanúgy, ahogy a szóban forgó folyóirat a saját évfolyamait számozza, évf., arab számmal az évszám, és ha szükséges, törtjel és a folyóirat száma, végül az oldalszám(ok):

Ligeti Lajos: A magyar rovásírás egy ismeretlen betűje. Magyar Nyelv XXI. évf. 1924. 50–53.

Az első hivatkozásnál mindig feltüntetjük a tanulmány teljes terjedelmét mutató oldalszámokat is, s csak ezt követően a konkréten hivatkozott szöveghely oldalszámát!

Carl Göllner: Betrachtungen zum fortschrittlichen Denken der Siebenbürger Sachsen im 19. Jahrhundert. Forschungen zur Volks- und Landeskunde 1. évf. 1959/1. 7–74. 13.

III/6. Napilapban megjelent írások

Ezek leírása hasonlít a folyóiratokban megjelent tanulmányokéhoz, csak a lapszám után zárójelben a napi dátumot is megadjuk a könnyebb visszakereshetőség érdekében:

Fábián Péter: A szélmalomharcban is erősödik az ember. Kolozsvári találkozás Jakó Zsigmond történészprofesszorral. Népszabadság. Szocialista napilap 52. évf. 1994/48. (febr. 26.) Hétvége c. melléklet

III/7. Internetes hivatkozás

Internetes források használata esetén az elérési útvonal (link) után mindig adjuk meg az utolsó elérés időpontját az alábbi formában:

Magyarország világi archontológiája 1458–1526. Archontológiai kiegészítések a II. kötethez: https://tti.abtk.hu/kutatasok/kozepkori-osztaly/archontologiai- kiegeszitesek/3122-archontologia-kiegeszitesek-javitasok (utolsó megtekintés: 2020. 11. 10.).

IV. Visszautalások, rövidítések

Ha egy szerző művére a következő jegyzetben vagy további jegyzetekben ismét hivatkozunk, (és egyéb munkáját nem használjuk a beküldött kéziratban) a mű címét az i. m. rövidítéssel helyettesít(het)jük:

Szabó T. Attila: i. m. 60.

Ha közvetlenül megelőzőleg említett lelőhelyre (folyóiratra vagy kötetre) utalunk, az uo. rövidítést használjuk (utána nem kell vessző):

Uo. 13–l4.

Ha ugyanannak a szerzőnek egymás után több művét is felsoroljuk, a szerző nevének megemlítése helyett az Uő rövidítést használjuk (utána nem teszünk pontot):

László Gyula: A honfoglaló magyar nép élete. Magyar Élet, Bp. 1944. (Népkönyvtár 4.) 66; Uő: A népvándorlás lovasnépeinek ősvallása. Erdélyi
Tudományos Intézet, Kvár 1946.

Ha egy szerzőnek több munkájára hivatkozunk, az első hivatkozás leírása után zárójelben megadjuk a visszautalás rövidített változatát:

Oborni Teréz: Erdélyi országgyűlések a 16–17. században. Bp. 2018. (A magyar országgyűlések története. – A továbbiakban Oborni: Erdélyi országgyűlések) 352.

Újabb idézésekor: Oborni: Erdélyi országgyűlések 353.

Történeti forráskiadványok esetében a szakma által bevett betűszókat használjuk. Lehetőség szerint ajánlott az Erdélyi okmánytár és az Erdélyi Történelmi Adatok 1990 után megjelent kötetei rövidítési rendszerének adaptálása pl.:

A kolozsmonostori konvent jegyzőkönyvei. Kivonatokban közzéteszi és a bevezető tanulmányt írta Jakó Zsigmond. I–II. (1289–1556). Bp. 1990. (A Magyar Országos Levéltár Kiadványai. II: Forráskiadványok 17. – A továbbiakban KmJkv) II. 3680. sz.

Gyakrabban használt rövidítések

Bp. = Budapest; Buc. = Bucureşti; Buk. = Bukarest; EME = Erdélyi Múzeum Egyesület; Kvár = Kolozsvár; MTA = Magyar Tudományos Akadémia; MNL OL = Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára; OSZK = Országos Széchényi Könyvtár; RNLt = Román Nemzeti Levéltár

kk. = következők (lapszám után); sz. = szám; szerk. = szerkesztette/szerkesztő; uo. = ugyanott; uő = ugyanő; vö. = vesd össze.

Az l. vagy L. = lásd rövidítés helyett ajánlatos a szót teljesen kiírni, mivel az l betű összetéveszthető az 1-es számjeggyel.

Ha a lelőhely több jegyzetben is megismétlődik, a következőképpen járunk el: Országos Széchényi Könyvtár (a továbbiakban OSZK) – vagy: Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények (a továbbiakban NyIrK) és a következő jegyzetekben már csak a rövidítést használjuk.

Végül szerzőink figyelmébe ajánljuk az idézetek pontos másolását, illetve ellenőrzését mind tartalmi, mind formai szempontból.

A szerkesztőség