Szerző(k):
Rus-Cacovean, Ioana

Műfaj:
műemlékvédelem

Ismertető:

Az erdélyi kastélyok és udvarházak 1950-ben bekövetkezett kisajátítása és állami gazdaságokká, Mezőgazdasági Termelőszövetkezetekké (TSZ) vagy Mezőgazdasági Gép- és Traktorállomásokká (GTÁ) alakítása súlyos következményekkel járt állagvédelmükre nézve: ingóságaikat eltulajdonították vagy módszeresen megsemmisítették, az évtizedekig jó esetben elhanyagolt, viszont gyakrabban engedély nélkül átalakított és használhatatlan állapotokig lelakott építészeti örökségükkel együtt. Jelen tanulmány a bonchidai Bánffy-birtok sorsát követi végig a romániai kommunista rendszer idején. Alcímét egy 1958-as jelentésből merítette, amely kiválóan szemlélteti a kastély akkori állapotát. Az épületegyüttes közelmúltja jól rekonstruálható a kolozsvári és szamosújvári Területi Tanácsok és a Műemlékvédelmi Igazgatóság (MI) között 1940-től 1986-ig folytatott levelezés alapján. A levelezés nagyrészt a kastély sürgős javítási és helyreállítási munkálatairól szól, amelyeket sajnos különféle ürügyekkel egyre halasztottak, mint például a pénz vagy a kastély megfelelő funkciójának hiánya. Végül az 1972-től kezdődő drasztikus állami megszorítások és az MI közismert átszervezése miatt, amely a finanszírozás megvonásához és különösen az intézmény tekintélyvesztéséhez vezetett, a kastély végképp sorsára maradt.