A kötet a metaforikus nyelvet vizsgálja a kognitív metaforaelmélet keretében, az idő képét kutatva az angol, finn és a magyar nyelvben, pontosabban azt, hogy az idő hogyan jelenik meg metaforikus összefüggésben, cselekvő lényként. A fogalmi metaforák azt mutatják, hogy nehéz az időről beszélni anélkül, hogy kézzelfogható dologhoz kapcsolnánk. Az idő különböző fogalmakkal hozható kapcsolatba metaforikus környezetben, főként a térrel, de gyakori például a pénz fogalmával vagy a mozgó tárggyal való társítása, és gyakran antropomorfizált élőlényként/lényként is megjelenik. A kutatás arra a kérdésre próbál választ adni, hogy az idő metaforikus képe eltér-e, és milyen mértékben különbözik a fent említett nyelvekben, valamint hogy ez a különbség hogyan jelentkezik és miért.