A Mária Terézia által alapított székely huszárezred nyolc és fél évtizedes fennállása alatt figyelemreméltó pályát futott be. Elsődleges feladatai (határok védelme és a belső rend fenntartása) mellett részt vett a korszak valamennyi külső háborújában (a bajor örökösödési és a Habsburg‒orosz‒török háborúban, valamint a francia forradalmi és napóleoni háborúkban). Az alakulat a nevezett korszakban mintegy 150 harci cselekményben vett részt és bejárta Európa jelentős részét, eljutva olyan, az állomásterületétől távolabb eső régiókba, mint az egykori Német-római Birodalom különböző vidékei, Franciaország és a mai Lengyelország bizonyos részei.
Jelen kötet arra keresi a választ, hogy az említett alakulat 1762 és 1848 közötti törzs- és főtiszti kara mennyire volt idegen, azaz mekkora volt a székely székeken, illetve az Erdélyen kívül született tisztek aránya. A székely huszártisztek hány százaléka jött a világra a székely székek területén? A tisztikar tagjai honnan származtak, és milyen társadalmi háttérrel rendelkeztek? A vizsgált csoport tagjainak milyen karrierútja volt, felfedezhetők-e közös vonások? Milyen szintű átfedés mutatható ki a székely huszárezred és más katonai alakulatok (elsősorban, de nem kizárólag huszáregységek) tisztjei között? Az adott csoport tagjai mennyi idő után, milyen módon távoztak a székely huszárezredből és milyen sorsuk volt azután? A Habsburg Monarchia keleti végén, a jelzett alakulatban szolgálatot teljesítő tisztikar milyen mértékben élt a rangvásárlás lehetőségével?