Szerző(k):
János-Szatmári Szabolcs
Műfaj:
színháztörténet
Ismertető:
Az európai irodalom- és színháztörténet-írás a 18. századot az érzékenység korának tekinti, de a korabeli magyar színház- illetve drámaelméleti írások, drámaszövegek és színlapok is arról tanúskodnak, hogy az érzékenység, érzékenyítés kifejezéseknek a kor magyar literátorai is különleges szerepet tulajdonítottak, a színház funkcióját is felőlük próbálták meghatározni. Jelen kötet az érzékenység fogalmának dramaturgiai kategóriaként való értelmezésére tesz kísérletet, kitér az érzékenység színpadi megjelenítésének különböző aspektusaira, a színpadi gesztusrend és a színpadi beszéd kérdéseire is. Ezzel párhuzamosan vázolja a 18. század magyar színházának társadalom- és kultúrtörténeti kontextusát, a magyar nyelvű hivatásos színjátszás kialakulásának előzményeit, a színházról való gondolkodás alapvonalait, a színháznak mint elsősorban nevelési célokat ellátó intézmény koncepciójának különböző aspektusait, a színháznak a felvilágosult abszolutizmus nevelési programjában elfoglalt helyét, színház és iskolarendszer összefüggéseit. Mindez az elméleti jellegű szövegek értelmezése mellett drámainterpretációk és előadás-elemzések révén valósul meg.
További információk:
|
|
Kiadó: |
Erdélyi Múzeum-Egyesület, Kolozsvár |
|
|
Megjelenés ideje: |
2007 |
|
|
Terjedelme: |
234 oldal |
|
|
ISBN/ISSN: |
978 973 8231 69 6 |
|
|
Formátum: |
145x200
mm
|
|
|
Boritó/Kivitelezés: |
|
|
|
Ár: |
15.0 |
|
|
|
|
|
|