Magyarország és Erdély uniójának gondolata a nemzeti eszme térhódításával párhuzamosan terjedt el és vált a magyarországi és erdélyi magyar társadalom egyre szélesebb rétegeinek óhajává. Az 1848-ban törvénybe iktatott unió 1867-ben az osztrák–magyar kiegyezés nyomán lépett ismét életbe. A kötet Erdély 1867. évi unióját, annak előtörténetét és az azt követő integrációs folyamatot vázolja fel az 1867–1872 között működő királyi biztos tevékenységének bemutatásával, nagyrészt eddig feltáratlan levéltári források alapján. Az autonómia gondolata és követelése amúgy máig aktuális az éppen kisebbségben lévő csoportok, illetve nemzetiségek részéről, ezért tanulságos nyomon követni az önálló Erdély és az erdélyi autonómiák felszámolásának történetét.