« Vissza

Fodor János illetve Pál János az idei debüt-díjasok

Fodor János illetve Pál János az idei debüt-díjasok

[2018.05.23]
A 2017-es évre vonatkozó pályázatok értékelése (12. díjkiosztás )
Az Erdélyi Múzeum-Egyesület Bölcsészet-Nyelv- és Történettudományi Szakosztály választmánya 2006 tavaszán Debüt –díjat írt ki, hogy kiosztása évről évre a fiatal tudósgeneráció tagjaira, annak friss teljesítményeire irányuljon, hogy e teljesítmények egy ilyen utólagos számvetés keretében is beépüljenek a köztudatba.
A felhívás szerint a díjat az EME azon tagjai pályázhatják meg, akik a közelmúltban kötet, tanulmány publikálásával, egy kiadvány tudományos igényű gondozásával, stb. léptek be a tudós társadalomba.
Az első meghirdetés óta több, mint félszáz pályázatot bírált el a szakmai zsűri és minden évben gazdára is talált a díj.
Idén négy pályázat érkezett be. Balla Lóránt (Csete István kéziratos prédikációi és Gyalogi János-féle kiadásai. Eredetiség, fordítás, közvetítés a kora újkori prédikációkban, 2017,- Egyetemi Műhely Kiadó - Bolyai Társaság, a Doktori Dolgozatok sorozat 20. darabja), Fodor János ( Bernády György. Politikai életrajz , megjelent a Lector Kiadó, a Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány és Erdélyi Múzeum-Egyesület gondozásában, 2017).,Miklós Alpár pályamunkája 2017-ben jelent meg Idegen utazók Erdély és Máramaros sóbányáiban (18–19. század) címmel, az Emberek és kontextusok sorozat 14. köteteként, az Erdélyi Múzeum-Egyesület kiadásában., Pál Jánosé,amely a az Ellenállás, alkamazkodás, kiszolgálás. Az Unitárius Egyház szerepkörei (1945–1965) címet viseli, 448 lapos monográfia, 2017-ben látott napvilágot a Pro-Print Könyvkiadónál,
Idén a zsűri valamennyi pályamunkát értékesnek tekintette, a Debüt-díjat Fodor János illetőleg Pál János kapta.

A nyerteseknek és valamennyi pályázónak gratulálunk.



A 2017-es évre vonatkozó pályázatok értékelése
(12. díjkiosztás )


Örvendetesnek tekintjük, hogy az egyetemi és doktori tanulmányait az 1989-es romániai változásokat követően végzett/végző generáció jelen van a tudományos életben. Tudományos pályán keresi a helyét, alapkutatásokat kezdeményez és végez, konferenciákat, szakmai rendezvényeket szervez, kutatási eredményeit publikálja. Ennek az ifjú generációnak a jelenléte tapasztalható az EME konferenciáin, felolvasóülésein, az Erdélyi Múzeum hasábjain. A tudós társadalom újratermelődése egyaránt tapasztalható az irodalom-, a nyelvészet-, a történet-, a néprajztudomány területén.
Az EME Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Szakosztálya meg van győződve arról, hogy az új generációnak a romániai magyar tudományos életben helye van, amit felkészültsége, munkája alapján érdemelt ki. A szakosztály választmánya azzal a szándékkal írt ki 2006 tavaszán debüt-díjat, hogy kiosztása évről évre alkalmat teremtsen arra, hogy a figyelem e tudósgeneráció tagjaira, annak friss teljesítményeire irányuljon, hogy e teljesítmények egy ilyen utólagos számvetés keretében is beépüljenek a köztudatba. A felhívás szerint a díjat az EME azon tagjai pályázhatják meg, akik a közelmúltban kötet, tanulmány publikálásával, egy kiadvány tudományos igényű gondozásával, egy szakmai rendezvény megszervezésével stb. léptek be a tudós társadalomba.

A 2017-es évre négy pályázó nyújtotta be pályázatát.

Balla Lóránt 1984-ben született Nyárádszeredában. 2002–2006 között római katolikus teológia, valláspedagógia – magyar nyelv és irodalom szakos alapképzést (BBTE, Bölcsészkar), 2004–2006 között könyvtárszakot (Lucian Blaga Egyetemi Könyvtár), 2006–2007 között patrológia szakos MA képzést (BBTE, Római Katolikus Teológiai Kar) végzett. 2010–2013 között a hungarológiai doktori iskola hallgatója, 2013-ban megvédett disszertációjának címe Csete István kéziratos prédikációi és Gyalogi János-féle kiadásai: eredetiség, fordítás, közvetítés a kora újkori jezsuita prédikációkban(irányító tanár dr. Gábor Csilla).
2006-tól szakképzett helyettes, 2007–2008 között címzetes és óraadó tanár Nagykárolyban, 2016-ban a Kolozsvári Keresztény Értelmiségiek Körének titkára, 2016-tól a Verbum Keresztény Kulturális Egyesület szerkesztője és a temesvári Bartók Béla Elméleti Líceum tanára.
Kutatási területe a középkor és a reneszánsz kor magyar irodalma, a barokk irodalom. Az ETDK, doktori és szakmai konferenciák előadója. 21 szakírás és –tanulmány, 7 recenzió szerzője.
Pályamunkájának címe Csete István kéziratos prédikációi és Gyalogi János-féle kiadásai. Eredetiség, fordítás, közvetítés a kora újkori prédikációkban, 2017-ben jelent meg az Egyetemi Műhely Kiadó (Bolyai Társaság) gondozásában 2017-ben, a Doktori Dolgozatok sorozat 20. Darabjaként (lektor Bartók István).
A 379 lapos könyv a kor intézmény- és prédikációirodalom-történetébe helyezi az 1648–1718 között élt jezsuita prédikátor, Csete István életművét, valamint szisztematikusan tematizálja az ezzel kapcsolatos kutatástörténeti kérdésfelvetéseket és a szerző kutatásainak eredményeit. A prédikátor a kor több fontos kihívásának tett eleget (összefonódó egyházi és közéleti feladatok); 1682–1700 között Erdélyben élt; életművét 1680–1708 között alkotta meg. A szerző körültekintően ismeri Csete István korát, figyelmét elsősorban erdélyi tartózkodásának idejére összpontosítja. Az életmű legsajátosabb jellemzője az, hogy hosszú időn keresztül a kortárs és utód, az életrajzát elkészítő és az életművét megjelentető Gyalogi János prédikátor által megkonstruált képben élt a köztudatban. A kötetnek – az életpálya és az életmű bemutatása mellett – legizgalmasabb kísérlete a két prédikátor szerepének különválasztása a fennmaradt korpuszban.
A kontextualizáló bevezető után a szerző Csete István életrajzát rekonstruálja (30 oldal), majd további fejezetekben hagyatékát (25 lap), prédikációit és a magyar szentekkel kapcsolatos beszédeit (65 lap), prédikációinak szemléletét (45 lap) foglalja össze. A következő két fejezet a két életmű Gyalogi János munkahabitusa miatti interferenciáit tárja fel, két lépésben: az összefonódás formáit, majd kísérletet tesz a két prédikátor szerzői arculatának különválasztására. Az utolsó fejezet (15 lap) a két szerző „négykezes" prédikációs könyvének sajátosságait foglalja össze. A kötet összegzéssel zárul, majd ezt követi a 75 lapos apparátus (irodalom, mutató, szemléltető anyag).
A kötet fülszövegében Bitskey István és Bartók István elismerően véleményezik a szerző munkáját. A pályázathoz ajánlást írt dr. Gábor Csilla egyetemi tanár az elvégzett munka volumenét és szakmai újdonságait méltatja. Ezek közül a következőket emeljük ki: a kéziratok bemutatása, a Csete Istvánról élő kép összegzése és újraértelmezése, a két prédikációszerző szemléletének összevetése, a nemzetsors és a regionális identitás motívumainak azonosítása.

Fodor János 2008–2013 között a BBTE Történelem és Filozófia karán nemzetközi kapcsolatok és európai tanulmányok(1) és jelenkor története (2) alapképzést, ezt követően ugyanitt MA képzést végzett. Doktori disszertációját a BBTE Történelem, civilizáció, kultúra doktori iskolájában készítette Romsics Ignác vezetésével, dolgozatát 2016-ban védte meg. Tanulmányai idején több alkalommal részesült magyarországi tanulmányi, kutatói és gyakornoki ösztöndíjban, valamint részt vett a Kisebbségkutató Intézet és Jakabffy Elemér Alapítvány rendszerváltozás és kisebbségi önszerveződés témájú kutatási projektjében, több rangos tudományos esemény önkéntes szervezője volt, diákköri konferenciák díjazottja, 2013-ban megkapta az OTDK Pro Scientia Aranyérmét. Tagja a Borsos Tamás Egyesületnek, a Pro Scientia Aranyérmesek Társaságának, a Korzó Egyesület szakmai konzulense, az Erdélyi Krónika történelmi portál felelős szerkesztője, elnöke az Erdélyi Krónika Egyesületnek. Tanulmányai idején diákkonferenciák, 2013 után hazai és nemzetközi konferenciák előadója. 2009-től gazdag és jelentős publikációs tevékenységet fejt ki.
2014–2017 között óraadó tanár a BBTE történelem karán, 2017-től ugyanitt a Magyar Történeti Intézet tanársegéde. Kutatási területe: Románia és a romániai magyarság története a két világháború között; a romániai magyar kisebbség története; politikai biográfia; erdélyi politikai és kulturális elit a 20. században.
Pályamunkája a Bernády György. Politikai életrajz címet viseli, megjelent a Lector Kiadó, a Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány és Erdélyi Múzeum-Egyesület gondozásában, 2017. 255 oldalas monografikus munka (szaklektor Romsics Ignác). A polgármester-városépítő-politikus Bernády György pályáját 7 fejezetben foglalja össze, közülük öt fejezet a közéleti szerepeit rekonstruálja (polgármester, főispán, politikus) (26+53+20+34+43 lap), a romániai és magyarországi levéltárak forrásai, a sajtó felhasználásával. A kötetet eligazító függelék és képmelléklet zárja.
A pályamunkát Romsics Ignác egyetemi tanár, akadémikus ajánlja. Értékeléséből a forrásbázis „lenyűgöző" volta miatti elismerést emeljük ki, valamint az értékelés összegző mondatát: „a szorgalmas forrásfeltárásnak, az alapos forráskritikának, az áttekinthető szerkezetnek és a logikus vonalvezetésnek egyaránt köszönhető, hogy a biográfia a legmagasabb akadémiai követelményeknek is megfelel."

Miklós Alpár Székelyudvarhelyen született 1988-ban. 2007–2010 között turizmusföldrajz BA, majd 2010–2012 között turizmus és területi fejlődés MA szakot végzett a BBTE Földrajz Karán. 2013-tól a Hungarológiai Doktori iskola hallgatója (irányító tanár dr. Keszeg Vilmos). Hallgatója volt a Cholnoky Jenő és a Márton Áron Szakkollégiumnak. Három alkalommal az ETDK, egy alkalommal a doktoranduszok diákkonferenciájának díjazottja. Több szaktanulmányt közölt, szakmai lapokban és kötetekben. Doktorandusz, disszertációja előkészítésén dolgozik.
Pályamunkája 2017-ben jelent meg Idegen utazók Erdély és Máramaros sóbányáiban (18–19. század) címmel, az Emberek és kontextusok sorozat 14. köteteként, az Erdélyi Múzeum-Egyesület kiadásában. A 427 oldalas kiadvány alapkutatás, egy eddig figyelmen kívül hagyott forrást azonosít, tár fel és elemez: erdélyi és máramarosi sóbányák látogatásának leírását. A kutatás célja a születő turizmus első nagy korszakának adatolása, ezen belül pedig a turizmus-irodalom funkcióinak, beszédmódjainak és műfaji sajátosságainak vizsgálata, valamint a sóbányászat-technika sajátos perspektívából való láttatása. A szerzői figyelem horizontjába társadalom-, ipar- és gazdálkodás-, utazás-, művelődés- és mentalitástörténeti kérdések épülnek be. A vizsgált korszak az 1700–1890 közötti időszak, a szövegek a címben jelzett régió 8 sóbányáját mutatják be. A kötet bevezetőjét követően az első, terjedelmes (132 lap) fejezete magyar nyelvű és a szerző által magyar nyelvre fordított utazástörténetek szöveggyűjteménye. Ezt követi a szöveggyűjteményben közölt utazástörténetek nyomvonalainak és térképeinek, a következő fejezetben pedig az utazók, ezt követően a vizsgált sóbányák keresettségének gyakoriság és finalitás szerinti bemutatása. (A három fejezet 62+36+16 lap terjedelmű.)
A kötet következő két fejezete (36+34 lap) különböző „kontextusok" szerint értelmezi a forrásokat (a térség ásványtani-földtani feltárása, a sóbányák megközelíthetősége és a só kitermelése, utazásmódszertanok és utazási habitusok, az utazás divatja, a szabadidő-kultúra kialakulása és differencializálódása, a sóbányalátogatások forgatókönyve és narratív reprezentációja). A kötetet 80 lapnyi magyarázó apparátus, melléklet zárja. Ez egészül ki az 1608 lapalji jegyzettel.
A pályázatot támogató Michalkó Gábor tudományos tanácsadó, egyetemi tanár feltétlen elismeréssel nyilatkozik a szerző munkájáról (témaválasztás indokoltsága, módszertani és elméleti kérdések reflektáltsága, az utazástörténeti és biografikus adatok jelentősége, a nyomvonaltérképek jelentősége, az értelmezés diszciplináris sokszínűsége). Összegzésként ezt írja: „A kiadvány szakkönyvként és tankönyvként is kiválóan hasznosítható a földrajz-, a néprajz-, a történelem- és a gazdálkodástudományokban egyaránt".

Pál János 1998–2002 között a BBTE történelem szakán szerzett alapképzést, 2000–2005 között pedig a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet unitárius teológia szakát végezte el. 2005-től segédlelkész, 2012-től lelkész, jelenleg Homoródszentmártonban. 2011–2014 között a BBTE Ökumenikus Doktori Iskolájában szerzett doktori címet.
Gazdag és jelentős a publikációs tevékenysége. 2007-től írásaival és szaktanulmányaival állandó jelleggel jelen van az egyházi és a társadalomtudományi sajtóban, tanulmánykötetekben. Írásaiban visszatérő téma a kisebbségi sors és felekezeti identitás viszonya (zsidók, szombatosok, unitáriusok), az unitárius egyház szerepvállalása a 20. század során.
Pályamunkája az Ellenállás, alkalmazkodás, kiszolgálás. Az Unitárius Egyház szerepkörei (1945–1965) címet viseli, 448 lapos monográfia, 2017-ben látott napvilágot a Pro-Print Könyvkiadónál. Lektorálta Bárdi Nándor, Kovács Sándor és Stefano Bottoni. A bevezető és összegző fejezet 9 analitikus tömböt zár közre, amelyekben a szerző a romániai államszocializmus magyar felekezeti megítélését, az egyházat irányító és felügyelő hatóságokat (1945–1965), az unitárius egyház 1945–1965 közötti felépítését, 1945 előtti és utáni intézményrendszerét és stratégiáit, az államszocialista átalakulásnak az egyházra gyakorolt hatását, az egyház és a pártállam viszonyát foglalja össze (14+6+11+36+99+11+25+12 lap). Az elemzés a kiépülő politikai ideológia és intézményi struktúra, valamint az egyház intézménye, a vallási élet és a kisebbségi társadalom feszült viszonyát rekonstruálja. Az elemzés gazdag primér forrását a gyűjtőlevéltárak kéziratos és publikált anyaga, kéziratos és publikált emlékiratok, az egyházi és állami törvénykezés előírásai képezik. Továbbá a szerző a téma gazdag szakirodalmát hasznosítja.
Pál János pályázatához dr. Novák Csaba Zoltán kutató írt ajánló sorokat. Elismeréssel méltatja a szerző alapkutatásait, nemzetközi szakirodalmi tájékozottságát. Mind kutatási profiljának, mind a jelen munkának sajátossága, hogy „új témát és ezzel új színt hozott az államszocializmus kutatásában. [...] Azzal, hogy az egyik legfontosabb kisebbségi intézmény, az egyház és az állam viszonyát helyezi górcső alá, elemzi, új kutatási perspektívákat, értelmezési kereteket nyitott meg." A pályamunka egyszerre úttörő jellegű és egyszerre szintézis: „alapmű az egyháztörténeti (és nem csak) kutatásokban."


A pályázatokat elbíráló zsűri, Sipos Gábor történész, Farmati Anna irodalomtörténész és Egyed Emese irodalomtörténész elismerve mind a négy pályázat értékeit, idén megosztva: Fodor János illetve Pál János pályázatának ítélte a Debüt-díjat.

A nyerteseknek és valamennyi pályázónak gratulálunk.