Az Erdélyi Múzeum-Egyesület Jog-, Közgazdaság- és Társadalomtudományi Szakosztálya 2026. június 11-én szervezte meg a XIII. erdélyi magyar vendéglátás és turizmus, A gyógyturizmusról: kezeléstől az étkeztetésig című konferenciát.
A rendezvény neves erdélyi és magyarországi előadók közreműködésével nyújtott átfogó szakmai betekintést a gyógyturizmus sokszínű világába, a gyógykezelésektől és rehabilitációs szolgáltatásoktól kezdve a vendégek ellátásán és étkeztetésén át egészen a turisztikai élményig. A program hasznos ismereteket kínált mindazok számára, akik az egészségturizmus, a vendéglátás és a turizmus összefüggései iránt érdeklődnek. A konferencia befejezéseként az előadók szakmai utazás keretében látogattak el Erdély Hegyaljára és Torockóra.
A konferencia programfelelőse, Talpas János tisztelettel és szeretettel köszöntötte a megjelenteket, hangsúlyozva, hogy a rendezvény célja a gyógyturizmus területén tapasztalható hiányosságok feltárása és a lehetséges fejlesztési irányok bemutatása. Kiemelte, hogy a konferencia immár tizenharmadik alkalommal biztosít lehetőséget a szakemberek számára arra, hogy áttekintsék a turizmus és a vendéglátás elmúlt évi eredményeit. Az előadók a Kárpát-medence különböző pontjairól – Budapesttől Nyíregyházán, Pécsen, Gyulán, Szilágysomlyón és Nagyváradon át Beregszászig – érkeztek, így az előadások a térség turizmusának sokszínűségét és jellegzetességeit egyaránt bemutatták.
A konferencia reggel 9 órakor a résztvevők regisztrációjával kezdődött, amelyet rövid megnyitó követett. A rendezvényt Bitay Enikő, az Erdélyi Múzeum-Egyesület elnöke nyitotta meg. Köszöntőjében hangsúlyozta, hogy az EME megalakulása óta kiemelt feladatának tekinti a tudományos párbeszéd és a szakmai együttműködések támogatását. Mint fogalmazott: „A turizmus és a vendéglátás olyan terület, ahol a gazdasági, társadalmi, kulturális és környezeti szempontok természetes módon találkoznak”, ezért az egyesület örömmel ad teret az ehhez hasonló interdiszciplináris szakmai fórumoknak.
A megnyitót követően kezdetét vette az előadás-sorozat, amely a gyógyturizmus, az egészségtudatosság és a gasztronómia kapcsolatát több nézőpontból. Szalók Csilla előadásában a magyarországi gyógyvízkezelések terápiás eredményeinek láthatóságát vizsgálta. Rámutatott, hogy a gyógyvizekben rejlő jelentős potenciál ellenére a kutatások hiánya és a nem megfelelő kommunikáció akadályozza a nemzetközi ismertséget, ugyanakkor a tudományos háttér és az infrastruktúra fejlesztése új lehetőségeket teremthetne a gyógyturizmus számára. Hanusz Árpád három magyarországi turisztikai helyszín – Nyíregyházi Sóstó, az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark és a Zemplén Kalandpark – példáján keresztül mutatta be az innováció szerepét a turizmusban, hangsúlyozva, hogy a fejlesztések nem minden esetben vezetnek pozitív eredményekhez. Szabó Géza a gasztronómia és a borpiac aktuális trendjeit ismertette, kitérve a generációs különbségekre és arra a folyamatra, amely során a gasztronómia nemcsak kiszolgálja, hanem formálja is fogyasztóit. Borbély Éva azt vizsgálta, miként alkalmazkodik a hagyományos erdélyi konyha a speciális étrendekhez és táplálkozási igényekhez. Előadásának fő üzenete szerint a kortárs erdélyi gasztronómiát az „új receptek, régi szokások” szemlélete jellemzi. Gáspár Boróka-Panna az ásványvizek gyógyászati jelentőségét mutatta be, történeti áttekintést nyújtva a gyógyvizek alkalmazásáról és ismertetve a gyógyvízzé válás feltételeit. Következtetése szerint az ásványvíz a természet egyik leghatékonyabb gyógyító eszköze. Lakatos Artúr-Lóránd a gasztronómiai csalások és az élelmiszerhamisítás jelenségét járta körül. Számos példán keresztül szemléltette a különböző hamisítási módszereket, valamint a fogyasztók védekezési lehetőségeit.
A kávészünetet követően Tokaji Ferenc a szállodaipari verseny és konkurencia kérdéskörét elemezte, bemutatva az online utazási irodák növekvő szerepét és hatását a szállodák versenyképességére. Komáromi István az ifjúsági és diákturizmus lehetőségeit ismertette egy saját szervezésű program példáján keresztül, amelynek célja Erdély, Székelyföld és Erdővidék természeti és kulturális örökségének megismertetése volt. Tarpai József Kárpátalja turizmusának háború alatti átalakulását mutatta be. Előadásából kiderült, hogy a régió egyre inkább biztonságos, természetközeli és wellness desztinációként jelenik meg, miközben a rehabilitációs turizmus szerepe is felértékelődött. Talpas János a mofetták turisztikai hasznosításának lehetőségeit vizsgálta. Kutatásuk eredményei szerint a mofetták jelentős egészségturisztikai potenciállal rendelkezhetne, sőt, megfelelő marketinggel és szolgáltatásfejlesztéssel a fiatalabb korosztály számára is vonzóvá tehető.
A konferencia záróprogramjaként a résztvevők Fehér megye több jelentős kulturális és történeti helyszínével ismerkedtek meg. Elsőként a celnai borvidéket keresték fel, ahol megtekintették a Teleki József által 1784-ben építtetett borpincét és udvarházat. Ezt követően Magyarigen református templomát látogatták meg, amely egykor Bod Péter lelkész és polihisztor szolgálati helye volt. A látogatás során betekintést nyerhettek a helyi magyar közösség múltjába. A kirándulás utolsó állomása Torockó volt, Erdély egyik legismertebb települése, ahol a résztvevők a település különleges turisztikai adottságait, és egy újonnan megnyitott szállodát tekintettek meg.
A konferencia előadásai és a szakmai utazás egyaránt hozzájárultak ahhoz, hogy a résztvevők átfogó képet kapjanak a turizmus, a gyógyturizmus és a vendéglátás aktuális kérdéseiről. A rendezvény ismét bizonyította, hogy a Kárpát-medence különböző régióiból érkező szakemberek közötti párbeszéd nemcsak a tapasztalatok megosztását segíti elő, hanem új kutatási és együttműködési lehetőségeket is teremt a jövő számára.
