Az EME tiszteleti tagjává választotta Dr. Gaal Györgyöt. A kutató és tudós pályáját és érdemeit Egyed Emese méltatja. (Laudáció Dr. Gaal György EME tiszteleti tagjává választásakor)
Laudáció
Dr. Gaal György EME tiszteleti tagjává választásakor
A tudomány bástyájába dr. Gaal György már több mint félévszázada beköltözött.
Mégpedig akkor, amikor hinni kezdett – mint a társadalmat leképező és a jövő alakításában jelentős szerepet vivő létesítményekben – az oktatási intézményekben, az időszaki kiadványokat és könyv alakú olvasmányokat létrehozó és az olvasók számára hozzáférhetővé tévő szervezetekben, de még inkább az értékteremtő, tevékeny emberekben és csoportokban és az ezeket integráló dinamikus alakzatokban: a városokban.
Mert például szülővárosában, Kolozsvárban mint kultúrateremtő iskolavárosban hinnie kellett, amikor az Echinox folyóirat magyar oldalait angol–magyar szakos hallgatóként az akkor már Babeş-Bolyai nevű egyetem Bölcsészettudományi Karán szerkesztette (1969–1972); később, nyelv- és irodalomtanárként a Hajnalt, a kolozsvári 11-es számú (ma Báthory István nevét viselő), magyar tannyelvű líceum diáklapját (1972–1975); vagy a Brassai Sámuel Líceumét, a Fiatal Szívvelt (1989–1991); aztán pedig a Brassai Sámuel Elméleti Líceum Évkönyvét (2002 és 2009 között). Hinne kellett a tudás értelmében, amikor fáradhatatlanul újabb meg újabb ismereteket tett közzé az iskolákról, a város magyar egyeteméről, Kolozsvár nevezetes gyógyászairól, utcáiról, kispalotáról és embereiről. „Speciálisnak nevezhető Kolozsvár-vonzódását" – hogy az ő szavaival éljünk – évtizedeken át bővített portrésorozata is jelzi. Hogy e jelesek közül csak néhányat említsünk: Járosi Andorról, Kelemen Lajosról, Éjszaki Károlyról, Brassai Sámuelről, Berde Áronról, Haller Károlyról, Id. Gyergyai Árpádról, Gyergyai Ferencről, Bánffy Miklósról, Gál Kelemenről, Farkas Gyuláról értekezett, többükről 2012-ben megjelent kötetében is: Egyetem a Farkas utcában. A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem előzményei, korszakai és vonzatai (Scientia Kiadó, Kolozsvár). Doktori disszertációját Kristóf Györgyről 1981-ban védte meg, e tanárelődje műveit tanulmány kíséretében 2013-ban, illetőleg 2015-ben a Kriterion Könyvkiadó révén tette újra közzé.
Hitt a város jövőjében akkor is, amikor a román–magyar viszonyt, a helybeli zsidóság intézményeit, vagy éppen amikor a kolozsvári temetőkertek emberi históriáját kutatta. Parcellánként, mint a Magyar utcáét, vagy a város itt nyugvó hajdani lakosait időrendben tárgyalva.
Meghurcolt erdélyi birtokos és hivatalviselő nemesek szellemi vagyont „gyűjtő" és szétosztó leszármazottja ő, és most már bizonyosan látszik: az átadható tudásban hívő ember. 1948. február 16-án Kolozsvárt született. Az angol nyelvű irodalom kutatásától és közreadásától (egy angolszász és egy amerikai költők magyarra fordított műveit tartalmazó antológiától) indulva mára inkább a helytörténet művelésére összpontosít. Mondhatni: átképezte magát. A szellemi szabadságot nem támogató rendszer idején középiskolai tanárként működött és az egyetemi fokú Protestáns Teológia katedráján magyar nyelvet és irodalmat tanított közel negyedszázadon át (2007 óta az intézmény tiszteletbeli professzora). De közben a történeti könyv- és időszaki sajtóanyag, hivatalos akták tanulmányozásával, független kutatóként a kolozsvári könyvtárakban és archívumokban, sőt a telekkönyvi hivatalban nemcsak adatokat, hanem példa értékű életpályákat és azokon túl közösségi eseményeket és felelős viselkedésmintákat, értékelhető társadalmi összefüggéseket fedezett fel és tett közzé.
2019-ben a Keresztény Magvető Füzetei sorozatban megjelent Gaal György 1968 és 2018 közötti irodalmi munkásságának könyvészete (Horváth Csaba és Kovács Sándor munkája). Ez is mutatja, hogy akinek ma szakmai munkálkodását értékelni kívánjuk, irodalomtörténészként indult. Korai írásait 2018-as, „születésnapi" kötetében gyűjti egybe (Shakespeare köpönyege. Angol–amerikai és összehasonlító irodalmi esszék, tanulmányok. Kriterion Könyvkiadó, Kolozsvár). 1989-ben megjelent írásában Beke György az általa tanárként és kutatóként is jól ismert kollégát – bizonyára kolozsvári skólákról, tanárokról szóló, sorozatos közleményei okán – iskolatörténésznek nevezte. Méltán tarthatjuk azonban a helybeli zsidóság, illetőleg a protestantizmus kutatójának is. Az előbbiről idegen nyelven is publikált. Egyedül az 1971-ben újraindult Keresztény Magvetőben pedig csaknem negyven tanulmánya és ötvennél is több könyvismertetője jelent meg. Orvostörténészként is nevet szerzett magának, sőt a magyar iskola- és egyetemtörténeti kutatásai révén értelmiségtörténészként, sőt a politikai história dokumentátoraként is.
Az 1989. decemberi romániai politikai fordulat után, élve a sajtó megnövekedett szabadságával és számolva a helytörténeti kiadványok iránti erőteljesebb érdeklődéssel, a 70-es, 80-as években írt, a kor cenzúraviszonyai miatt az asztalfiókban maradt munkáit hol egyedüli szerzőként, hol szerzőtársakkal egymás után adta ki – kronológiákat, szöveges vagy szöveges–képes városkalauzokat, temetőkalauzokat, történeti–művelődéstörténeti kronológiát, tanulmányköteteket, szövegválogatásokat; módszeres olvasásának, kutatásainak megannyi eredményét. Különösen népszerűek lettek ezek sorában az egykori Magyar utcát, továbbá a Házsongárdi temetőt bemutató könyvei és a különböző Kolozsvár-ismertetők (ez utóbbiak máris több kiadást megértek – külön ifjúságnak szóló is van köztük). Folyóirat-közleményei száma nagy, mintegy 50 időszaki kiadványban publikált. Közben folyamatosan tartott kutatási területeire vonatkozó szaktudományos és tudománynépszerűsítő előadásokat a városi anyagi és szellemi műveltsége köréből.
Nyugdíjas éveiben felfedezett műfaja az útleírás; újabb könyve és az azt megelőző sajtóközleményei mutatják, hogy olvasóival íróként is kapcsolatot kíván tartani: az élményszerű úti tapasztalatokat is képes módszeresen és élvezetesen átadni.
A térség szellemi életének értékelő számbavételébe és gyarapításába azzal is beavatta magát, hogy a Romániai Magyar Irodalmi Lexikonnak szócikkeket írt; hogy szerkesztőként hozzájárul a Téka sorozathoz – Összehasonlító irodalomtörténelmi lapok (1975); Emerson esszék (1978) és a legutóbbi: De Gerando Antonina: Nőtan, avagy amit egy leánynak tudni kell (Válogatta, a bevezető tanulmányt és a jegyzeteket írta Gaal György. Kriterion Könyvkiadó, Kolozsvár, 2018) –; a Horizont sorozathoz ─ William Shakespeare Szonettjei (A fordításokat válogatta, a zárótanulmányt és a jegyzeteket írta Gaal György. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1991).
Dr. Gaal György több szakmai szervezet tagja: a MTA Köztestületének, magyar irodalmi társaságoknak, a Kelemen Lajos nevét viselő Műemlékvédő Társaságnak (alapító tag 2003-tól, elnök 1999-től); a Házsongárd Alapítvány ügyvezető elnöke. Munkásságának értékelését jelzik a Romániai Írószövetség díjai (1999, 2004, 2009), az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület gróf Mikó Imre díja (2008), a Spielmann József Orvostörténeti díj (2009), a Romániai Magyar Pedagógus Szövetség Apáczai-díja (2004); kitüntették az Oktatásügyi Minisztérium Gheorghe Lazăr érdemdiplomájának I. fokozatával (2006), a Magyar Kultúra Lovagja címmel (2007), továbbá a Magyar Érdemrend lovagkeresztjével (2012), stb.
Dr. Gaal György az Erdélyi Múzeum-Egyesület tagja (2002 óta nagyválaszmányának is), az egyesület Orvos- és Gyógyszerészeti (IV) és I., Bölcsészet- Nyelv- és Történettudományi Szakosztályában tevékenykedik. Könyvet szentelt az egyesület központjának jelenlegi székhelyét adó Rhédey palotának (Ház a Főtér sarkán. A kolozsvari Rhedey-palota. Dr. Fekete Károly előszavával. Polis, Kolozsvár, 2004). Az Erdélyi Múzeum folyóiratban több írást közölt, az Egyesület könyvészetéhez is hathatósan hozzájárult (Az Erdélyi Tudományos Füzetek története és könyvészete. Az EME kiadása, Kolozsvár, 2009, különlenyomatban is). Az Erdélyi Múzeum Kiadójában publikálta 1995-ben Magyarok utcája. A kolozsvári egykori Bel- es Külmagyar utcák telkei, házai, lakói című könyvét (Erdélyi Tudományos Füzetek, 221. sz.). Az EME helytörténeti pályázatának díjazottja volt 1991-ben. Most pedig színvonalas és felelősségteljes munkássága elismerése jeléül az I. Szakosztály javaslatára az Egyesület tiszteleti taggá választotta.
Ehhez őszintén gratulálunk.
Kolozsvárt, 2020 tavaszán Egyed Emese
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni