A kötet a szerző válogatott tanulmányait gyűjti össze az európai és a magyar színháztörténet köréből. A XVIII. századi európai és magyarországi színházi élet összefüggéseit vizsgáló első fejezet középpontjában a német nyelvű gyermekszínjátszás áll. A korszak leghíresebb európai gyermektársulatát irányító Felix Berner és a pest-budai Friedrich Zöllner-féle gyermekegyüttes repertoárját vizsgálva, a szerző az európai és a magyarországi hivatásos színjátszás összefonódásaira mutat rá. A XIX. századi színházi jelenségeket és szerzőket elemző második fejezet a helyi és az egyetemes színjátszás kölcsönhatásaira figyel és összefonódásokat láttat többek között a korabeli Kolozsvár színházi produkcióiban szereplő élőképek és a tableau vivant európai hagyománya között; a korszak divatos historizáló drámáinak kontextusában Savoyai Jenő budai színpadi alakjára világít rá, illetve a „színház a színházban” világirodalmi szüzséjét vizsgálja. A dokumentaritás határokon átívelő színpadi lehetőségeit elemző harmadik fejezet kortárs jelenségeket helyez egymás mellé, ilyenek a brassói Elise Wilknek az erdélyi szászok XX. és XXI. századi történetét feldolgozó epikus jellegű színháza, illetve a budapesti joghallgatók által képviselt és többek között az 1956-os eseményeket felidéző perjáték műfaja.

DOI: htps://doi.org/10.36240/etf-303