A kolozsvári bőr- és cipőgyár emlékei
2023. augusztus 15.
Tizenötödik ipartörténeti rendezvényét tartotta az Erdélyi Múzeum-Egyesület Műszaki Tudományok Szakosztálya a 14. Kolozsvári Magyar Napok keretében augusztus 15-én, A kolozsvári bőr- és cipőgyár emlékei címmel. Az ipartörténeti rendezvények sorát az értékmentés, találkozás és emlékezés jegyében szervezik meg 15 éve, előadások, interjúk készítése és kiállítások révén felelevenítve a kolozsvári gyárak múltját, történetét, emlékeit. Ezek az alkalmak lehetőséget adnak nem csak a szakmai előadásokra, de a találkozásra, a kötetlen beszélgetésre is a meghívott vendégek, egykori vezetők és dolgozók között. Mivel sok magyar nemzetiségű szakember dolgozott a gyárakban, a Kolozsvári Magyar Napok kiváló lehetőséget biztosít a magyar rendezvények sorában a Kolozsvár ipartörténeti múltjához kapcsolódó programokra. Az esemény szervezése egyúttal adatgyűjtést és archiválást is jelent, ugyanis felhívást intéznek a volt dolgozókhoz, hogy hozzák el a rendezvényre emléktárgyaikat, fényképeiket, eszközeiket, melyeket a gyárban töltött időszakjukból őriztek meg. Az EME ezeket a tárgyakat nyilvántartásba veszi, fényképezés és digitalizálás után visszaadja, vagy, ha a tulajdonos lemond róluk, bekerülnek az EME ipartörténeti gyűjteményébe.
Az idei rendezvényen a kolozsvári bőr- és cipőgyár emlékei kerültek bemutatásra egy kiállítással egybekötött beszélgetés keretében, melyen szép számban vettek részt a gyár egykori alkalmazottai és más érdeklődők is az EME központi előadótermében. Az eseményt Bitay Enikő, az EME elnöke és a Műszaki Tudományok Szakosztályának elnöke nyitotta meg, aki köszöntőbeszédében felidézte az ipartörténeti előadások és kutatások kezdeteit és 15 éve tartó történetét, beszélt az azóta begyűjtött hagyatékokról és adatokról, melyeket az Erdélyi Digitális Adattárban helyeznek el. Röviden bemutatta a kiállítás anyagát, melyet Tóth Orsolyával állított össze. László Kálmán vegyész kutató, a gyár egykori alkalmazottja, aki 1967-től dolgozott a gyárban, részletesen beszámolt az ott töltött évtizedekről, különböző beosztásairól, a munka jellegéről, az újítások és találmányok fontosságáról. Elmondta, hogy egy gazdagon felépített, jól megszervezett gyár volt, ahol több mindent gyártottak, volt mechanikai részleg, kaptafarészleg, cipősarokrészleg, ragasztógyár, ragasztókeverő, festékkonyha stb., így, bármire volt szükség, be lehetett szerezni vagy elkészíteni a gyár területén. László Kálmán vegyészként ragasztófelelős volt. A gyár laboratóriumában kutatásokat végeztek, és a gyártáshoz szükséges gépeket is legyártották a gépgyártó részlegen. László Kálmán 1989 után a gyár műszaki osztályvezetője volt, tanúja volt a Clujana hanyatlásának is, amikor a vezető szakemberek nagy része máshová ment és a termelés is lecsökkent. Külön beszélt a bőr- és cipőgyárhoz kötődő kulturális életről, ugyanis sportegyesületei, énekkara, tánccsoportja, üzemi hírlapja is működött a gyárnak (Üzemünk Élete), ezek a tevékenységek a munkán kívül is kisebb-nagyobb közösségekké kovácsolták az ott dolgozókat. Felszólalt a rendezvényen Simion-Hegyi Margit textilmérnök, képzőművész is, aki a Clujana tervezési osztályán dolgozott, később a tanügybe került, a könnyűipari líceum aligazgatónője volt, ahol szakmunkásokat és mestereket képeztek, és fontos szerepe volt abban, hogy a szakiskolákban bevezessék a magyar oktatást. Simion-Hegyi Margit név szerint említett sok magyar mérnököt és mestert, szakembert, akik a gyár életének, működésének jelentős szereplői voltak. Felidézte, hogy voltak időszakok, amikor 37 ezer pár cipőt gyártott le egy nap a három váltás. Balázs László tervező, jelenleg vállalkozó az üzem életének utolsó 10 évében tervezőként dolgozott a gyárban. A rendezvényen ő is beszámolt az ott töltött időszakról, valamint a gyár hanyatlásának és felbomlásának okairól és körülményeiről. Részben máshová mentek a szakemberek, másrészt elvesztette a gyár a rendelések tekintélyes részét képező szovjet piacot, harmadrészt pedig nemsokára elkezdődött a gyár területének teljes felvásárlása, ahol jelenleg körülbelül 40 cég működik. A hozzászólások rendjén Renner Zsuzsa is felszólalt, akinek egész családja a bőr- és cipőgyárban dolgozott. Laczkó Csaba mérnök, a gyárépület jelenlegi tulajdonosa elmondta, hogy az átvétel után milyen tárgyak, gépek, berendezések maradtak az épületben, és együttműködést ajánlott az EME-nek egy jövőbeni kiállítás szervezésére. De szót kaptak a közönség soraiból egykori dolgozók is: Csoltkó Anna-Mária, Gebe Szücs Anna, Egri Éva, Lax Margit és Guráth Béla vívóedző is. A dolgozók elmesélték emlékeiket a gyárban töltött időszakról, a munkáról, szakmai lehetőségekről, a közösségi életről, illetve emléktárgyakat, fényképeket, eszközöket is bemutattak. Az eseményen résztvevők megtekinthették a teremben posztereken megjelenített kiállítást a cipőgyár múltjához, életéhez kapcsolódóan. A kiállításon helyet kaptak az egykori dolgozók és vezetők által az EME-hez behozott fényképek, emléktárgyak, eszközök is. A rendezvény teljes ideje alatt a háttérben a vetítővásznon képek elevenedtek meg a gyárban folyó munkáról, az épületekről, termékekről, gépekről, eszközökről, és a fontos közösségi eseményekről, látogatásokról. A gazdag fényképes válogatás a begyűjtött anyagok digitalizálásából született.
Fényképgaléria Fotók: Tóth Orsolya
A rendezvényről tudósított a Kolozsvári Rádió Egy történet véget ért, az emlékezet marad, a Maszol internetes hírportál fényképes riportot közölt: https://maszol.ro/kultura/A-kolozsvari-bor-es-cipogyar-emlekei