2021. június 9-én Mile Lajos főkonzul átnyújtotta dr. Bajusz István régész, egyetemi docens, az EME fiókegyesületi elnöke családtagjainak az elhunyt tudományos érdemeiért a köztársasági elnök által adományozott kitüntetést, a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét.
Laudációt mondott dr. Molnár-Kovács Zsolt.
Fotó: Bajusz Istvánné Sipos Zsófia átveszi Mile Lajos főkonzultól férje kitüntetését, a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét. Kolozsvár, 2021. június 9.
Laudatio dr. Bajusz István régész, egyetemi docens, az EME fiókegyesületi elnöke tiszteletére
A delphoi jósda falán az állt felírva, hogy gnothi sauton azaz ismerd meg önmagad. Ez nem jelentett mást, mint fizess némi pénzt és a Pythia megmondja a jövőd. A gyakran rébuszos jóslatból a tudást kereső alig értett valamit, hiszen az isteni üzenet meghaladta tudásának mundán határait. A jóslat értelmezésében segített a templom lépcsőjén ülő hermeneutész aki lefordította, értelmezte a jóslatot. Fontos és hasznos lehetett a társadalom számára, hiszen Platón államának X. könyvében már külön foglalkozásként említik﮳· Kik űzték ezt a mesterséget egykor és napjainkban? Vannak olyan szakmák, ahol nem elég a puszta tudás, hanem nagyfokú önismeretre is szükség van, enélkül nem lehet valaki jó kutató vagy pedagógus.
Ha valóban léteznek a hétköznapok hősei, munkájukat végző, kötelességtudó, a nehézségek ellenére is teljes életet élő emberek, akkor a magyar és erdélyi tudományosság mai ünnepeltje közéjük tartozott.
A tordai régész felmenőkkel rendelkező családból származó Bajusz István számára az ifjúként megismert római Potaissa emlékei ideális keretét biztosították a tudás józan keresésének és a történelem iránti elköteleződésnek. A tudományművelő Téglás család hagyományait követve iratkozik be 1974-ben a Kolozsvári Egyetem Történelem-Filozófia Karára, régészetre szakosodva﮳
Egyetemi oklevelének megszerzése után a zilahi múzeum friss régészeként bekapcsolódik a római kor és a római határvédelmi rendszer feltérképezésébe. Alapos munkájával és szakmai rátermettségével Bajusz István hamar kivívta kollégái megbecsülését. 1979 óta neve elválaszthatatlan a római Porolissum (Mojgrád, Szilágy megye) régészeti kutatásától. Tudományos pályájának fontos állomását jelenti az 1981-ben elkezdett, több évtizedig tartó porolissumi amfiteatrum feltárása. Bajusz István azon szakemberek közé tartozik, akik átmentették az erdélyi magyar régészetet a kommunizmus válságos időszakán.
Tudományos és társadalmi szerepvállalásának újabb mérföldköveként fogható fel az 1995-ben elfoglalt tanári állás. A Babeș-Bolyai Tudományegyetem újrainduló magyar történelem oktatás komoly kihívást jelentett Bajusz István számára. A tőle megszokott odaadással végzett munkája révén nem csupán szakmai tekintélye gyarapodott, hanem egykori neves elődjének, az ókortörténész, tanszékvezető Bodor Andrásnak is méltó utódjává vált. A `90-es évek második felétől kezdődően egyetemi „tanásatássá" váló Porolissumi régészeti feltárás az erdélyi magyar régész utánpotlás nevelő műhelyévé, egyetemi hallgatók tanösvényévé és inaséveinek színhelyévé alakult. A Tanár Úr karizmatikus személyisége, csendes humora, tudása és szakmai tapasztalata is hozzájárult ahhoz, hogy egyetemi hallgatók generációival sikerült megszerettetni a régészet és az ókortörténet tudományát.
Szakmai és társadalmi sikereit példázzák a vezetett kutatási programok, önálló, illetve társszerzőként kiadott kötetei, nemzetközi és hazai szakfolyóiratokban megjelent tanulmányai. Szerteágazó érdeklődési köre, a középkori és újkori iparművészet/ötvösség, néprajz területére is kiterjedt.
Alapító tagja és igazgatója volt az erdélyi magyar régészeket tömörítő Pósta Béla Egyesületnek. Tagja volt a kolozsvári Klasszikus Tudományok Intézetének, a romániai Klasszika Tudományok Társaságnak, az „Instrumentum" Társaságnak (Martignak, Franciaország), a Magyar Tudományos Akadémia Köztestületének, az Erdélyi Múzeum-Egyesületnek, az EMKÉ-nek. Levelező tagja a magyarországi Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulatnak.
Ahogyan egykor dédapja talált otthonra és munkaterületre Tordán, úgy vált Bajusz István zilahivá, és az Erdélyi Múzeum-Egyesület fölkérésére vállalta a Zilah és vidéke fiókegyesület létrehozását. A helybéli történész és néprajzos kollégákkal együtt megszervezték a helyismereti kutatások fórumát is jelentő Szilágyságkutatás napját.
Munkásságáért Románia Elnöki Hivatala 2004-ben „Kulturális Érdemrend"-el, a magyarországi Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma 2006-ban „A régészeti örökségért – Schönvisner István-díj"-jal tüntette ki. 2010-ben pedig a Román Kulturális és Nemzeti Örökség Minisztériuma szakmai elismerését kapta a Szilágyság kulturális örökségvédelme területén kifejtett tevékenységéért. Ezt a sort zárja a családjának ma átadott rangos kitüntetés.
Ha igaz a kijelentés, amit Bodor Andrásnak tulajdonítanak az erdélyi történészek, hogy a hatvan év a bölcsesség kezdete akkor Bajusz Tanár úr ennek ellenpéldája volt, emlékeim szerint nem kellett megvárnia ezt az életkort﮳﮳. Szókratész (a legbölcsebb görög volt Xenophón szerint mert tudta, hogy nem tud semmit és ez nem csekély önismeretre vall) mondja, hogy ahol nem lehet beszédet tartani ott beszélgetni kell, vállalva azt, hogy nem irányíthatjuk jól bejáratott sémák szerint, a beszélgető partnerünk velünk egyenlő és kérdéseivel vagy mondandójával meglephet bennünket. Ezzel az érdeklődő őszinte figyelemmel figyelt Bajusz István minden beszélgetőtársára az első éves egyetemistától a szakavatott kutatóig és az ásatási segédmunkásig.
A Tanár úr igazi hermeneutész volt, aki régészként hidat vert letűnt korok élethorizontjának mára már elveszett értelme és napjaink valósága között, pedagógusként pedig az ifjabb nemzedékek számára világított rá az élet különböző kérdéseire. Vitathatatlan tudományos érdemein túl azonban Bajusz István a kutató régész, az egyetemi tanár, a Tanár úr, emberségével, józan ítélőképességével, erkölcsi tartásával és szerénységével nyerte el mindannyiunk tiszteletét és szeretetét.
2021. június 9-én
dr. Molnár-Kovács Zsolt.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni