Az Erdélyi Múzeum-Egyesület az idén Kása Zoltánt, Sipos Gábort és Szabó Árpád Töhötömöt kérte föl, hogy az EME Kiadójának 2021. évi kiadványai közül jelölje meg azokat, amelyek érdemesek Az Év Könyve kitüntető címre és ez alkalommal két munkát jutalmazott.
A díjazott kiadványok:
• Gálfi Emőke: Gyulafehérvár és uradalma a 16. század második felében
• Jancsó Árpád: Bánát első vasútja: az Oravica–Báziás-vasútvonal története
Gratulálunk a díjazottaknak!
Az Év könyve 2021
Az Erdélyi Múzeum-Egyesület elnöksége ebben az évben is Kása Zoltánt, Sipos Gábort és Szabó Árpád Töhötömöt kérte föl, hogy az EME Kiadójának 2021. évi kiadványai közül jelölje meg azokat, amelyek érdemesek Az Év Könyve kitüntető címre. 25 saját és 8 közös, összesen 33 kötetet kellett számba vennie a bizottságnak.
Megelégedéssel nyugtáztuk, hogy a tavalyi könyvtermés mind számában, mind műfaji változatosságában felülmúlja a megelőző évét. Mivel szinte három tucatnyi kiadványból kellett kiválasztanunk egy vagy két kötetet, előzetesen megállapodtunk bizonyos szűkítő kritériumokban, anélkül, hogy ezek a kieső művek jelentőségét csökkentenék. Így gondoltunk arra, hogy a rengeteg szerkesztői munkát is magába foglaló konferenciakötetet (Certamen VIII. kötet – Egyed Emese és Pakó László) tudományos értéke elismerése mellett most kihagynánk a válogatásból. A tavaly megjelent négy tisztelgő kötet – Imreh István emlékkönyv (Fejér Tamás, Gálfi Emőke), Kovács András 75 (Gálfi Emőke, Kovács Zsolt, P. Kovács Klára), Tapodi Zsuzsa születésnapi kötete (Lajos Katalin, Pieldner Judit) és Sipos Gábor 70 (Bogdándi Zsolt, Dáné Veronka, Lupescu Makó Mária) ugyanebbe a kategóriába került. Hasonlóképpen döntöttünk a tavalyi díjazott, Szikszai Mária esetében, aki a múlt évben egy két kötetes adattárral, leveleskönyvvel bővítette a letűnt világok megismerésének lehetőségét.
Örömmel tapasztaltuk, hogy a Tudomány- és Technikatörténeti Füzetek sorozat újabb három jelentős kötettel gyarapodott (Harangus Katalin, Kakucs András: Valószínűségszámítás és statisztika a mérnöki gyakorlatban; Bitay Enikő: Hegesztési alapismeretek; Jancsó Árpád: Bánát első vasútja, az Oravica–Báziás vasútvonal története), hasonlóképpen méltánylandó az Erdélyi Tudományos Füzetek sorozat újabb hat kötete. Növelték az EME kiadványainak műfaji változatosságát az orvostudományi és műszaki jellegű értékes kötetek. Az Erdélyi Drámatéka sorozat örvendetesen gyarapodott a Gróf Székely László: Végső vagy utolsó trombita szó c. kötettel Egyed Emese gondozásában.
A 2021-ben megjelentetett doktori dolgozatok közül véleményünk szerint kiemelkedő Dimény-Haszmann Orsolya: A csernátoni Haszmann Pál Múzeum története. Intézményalapítás, intézményesülés, a múzeum első évtizedei c. kötet, hasonlóképpen megjegyzésre méltó Keszeg Vilmos: Az új világ építői: erdélyi mérnökök a szocializmus éveiben. Életpályák és élettörténetek c. könyve, ugyanis a mérnökökre irányuló figyelem teljesen újszerű a kultúratudományokban, néprajztudományban. Vincze Zoltán posztumusz munkája, Roska Márton áldozata Vincze Z. Zoltán gondozásában fontos adalékokat nyújt a kolozsvári régészeti iskola történetéhez.
Hosszú töprengés után, a könyveket újra és újra kézbe véve körvonalazódtak azok a fent vázolt, szükségképpen szubjektív szempontok, amelyek alapján döntésre juthatott a bizottság. Már az elején leszögeztük, hogy egyetlen kötet kiemelése helyett kettőt javasolunk e kitüntető címre, mégpedig eltérő műfajú könyveket:
Gálfi Emőke: Gyulafehérvár és uradalma a 16. század második felében.
A 202 oldalas kötet az Erdélyi Tudományos Füzetek sorozat 295. darabja. A szerző azt a folyamatot vizsgálja, hogy a korábban püspöki és káptalani tulajdonú mezőváros társadalma miként változott, alakult a fejedelemség első időszakában, amikor az egész városnak és az uradalomnak az uralkodó volt az egyedüli földesura. Külön tárgyalja a város és az uradalom történetét, az utóbbi bemutatásakor kitér a másodlagos uradalmi központokra is, mint például Enyed vagy Tövis. Kötete korábban megjelent tanulmányainak kibővített és egységesített összefoglalása új források és a friss szakirodalom hasznosításával, az olvasó tájékozódását térképmellékletek segítik.
Jancsó Árpád: Bánát első vasútja: az Oravica–Báziás vasútvonal története.
A szerző a tőle megszokott alapossággal tárja fel az első bánsági (a mai Románia területén is az első) vasútvonal történetét, a 255 oldalas kötet levéltári iratok, műszaki rajzok és fényképek segítségével tárja fel az építkezés menetét és a kihasználást. Mostani döntésünkkel egyúttal a szerző korábbi vasúttörténeti köteteit, szám szerint nyolcat is szeretnénk méltányolni, kitartó technikatörténeti kutatásai példamutatóak.
Végül hadd említsük meg, hogy az EME Kutatóintézete két középkorász munkatársának együttműködésével 2021-ben megjelent az Erdélyi Okmánytár V. kötete (1373–1389), Jakó Zsigmond kéziratát szerkesztette és kiegészítette Hegyi Géza és W. Kovács András, kiadására a MNL OL és a BTK TTI vállalkozott.
2022. március 24-én
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni