Az EME archeometallurgiai kutatócsoportjának legfrissebb eredménye: ókori vassalakok eredetvizsgálata

[2020.09.18]

Egy nemrég megjelent tanulmány egy olyan kutatás eredményeiről számol be, amely során mérnökökből, fizikusokból, vegyészekből, archeológusokból álló, több intézményt képviselő – Erdélyi Múzeum-Egyesület, Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, Babeş–Bolyai Tudományegyetem, Maros Megyei Múzeum, Izotóp- és Molekuláris Kutató-Fejlesztő Intézet (INCDTIM), Analitikaiműszer-Kutató-Fejlesztő Intézet (INOE-2000 ICIA) – interdiszciplináris csoport Erdélyben, a római limes keleti szakaszán talált vassalakmaradványokat vizsgált. Az ilyen jellegű kutatásokhoz több tudományág képviselőiből álló vegyes csoportra van szükség, ezért az EME még 2006-ban létrehozta a „Kulturális és műszaki örökség feltárása, kutatása és védelme Erdélyben" című programot. Az évek során ez a csoport már számos jelentős interdiszciplináris kutatást és eredményt tudott felmutatni, például a Felső-Tisza-medencei római kerámialeletek vagy a Mikházán talált ókori nyílhegyek vizsgálatával kapcsolatosan.

Amikor az ásatások során vassalakot találnak, akkor számos kérdés vetődik fel. Honnan származnak ezek a maradványok? Milyen típusú tevékenység melléktermékei? Milyen technológiák használatát igazolják, és milyen eljárásokról mutatható ki biztosan, hogy nem voltak alkalmazva azokban a gyártási folyamatokban, amelyeknek hulladékaként ezek az értékes leletek ránk maradtak? A tudományágat, amely az ilyen típusú kérdésekkel foglalkozik, archeometallurgiának nevezik.

A vizsgált salak három helyszínről származik: a marosvécsi, illetve a mikházai római segéderődítményekből és a hozzá tartozó településekről, illetve a felsőrépai őrtorony maradványainál 2011-ben végzett ásatásokról. A kutatás fő célja az volt, hogy kiderítsék, vajon ezek a salakminták kohászati, avagy kovácstevékenység melléktermékei?

A régészeti salakok jellemzően számos ásványi és kémiai összetevőt tartalmazó komplex és heterogén anyagok. Ezek aránya segít meghatározni a feldolgozásnál használt fűtőanyagot, a technológiát, a kovácsolás (esetleg olvasztás) hőmérsékletét, sőt a vasérc származási helyére is utalhat.

A kutatás során a szerzők a salakmaradványok ásványi összetevői által meghatározott szerkezetét, makroelemi összetételét és nyomelemtartalmát, továbbá a mintákra jellemző Fe2+/Fe3+-arányt vizsgálták, XRD (röntgendiffraktometria), FTIR (infravörös spektroszkópia), XRF (röntgenfluoreszcencia-spektroszkópia), ICP-OES (induktívan csatolt plazmaspektrometria) és EPR (elektron-paramágneses rezonancia-spektroszkópia) alkalmazásával.

Az eredmények azt sugallják, hogy kovácsműhelyekben, közeli lelőhelyekről származó vasércből kapott nyersvasból gyárthattak vaseszközöket, a feltárt salakok ennek a tevékenységnek a hulladékai. Az olvasztókemencéket homokos földdel bélelték, a feldolgozási hőmérséklet a marosvécsi és a mikházai minták esetében 700 és 900 Celsius fok közötti lehetett, a felsőrépai salak esetében 1100–1200 fok.

A két, illetve három vegyértékű vas aránya arról árulkodik, hogy a különböző helyszíneken más és más technológiát használtak.

A kutatás az MTA Domus csoportos pályázat támogatásával jött létre.

 

A kutatás eredményeit tartalmazó tanulmány teljes szövege itt érhető el:

Bitay Enikő, Kacsó Irina, Tănăselia Claudiu, Toloman Dana, Borodi Gheorghe, Pánczél Szilamér-Péter, Kisfaludi-Bak Zsombor, Veress Erzsébet: Spectroscopic Characterization of Iron Slags from the Archaeological Sites of Brâncoveneşti, Călugăreni and Vătava Located on the Mureş County (Romania) Sector of the Roman Limes. Applied Sciences (Chemistry) 2020, Volume 10, Issue 15, 5373. https://doi.org/10.3390/app10155373.