Az Erdélyi Múzeum-Egyesület szomorúan értesült arról, hogy intézményünk alapító és tiszteleti tagja, volt alelnöke, Brassai Zoltán belgyógyász professzor és akadémikus, az MTA külső tagja 2026. május 29-én, életének 92. évében elhunyt.
Brassai Zoltán professzor úr 1990-ben meghatározó szerepet vállalt az Erdélyi Múzeum-Egyesület újjászervezésében. 2006 és 2010 között az Erdélyi Múzeum-Egyesület alelnöként tevékenykedett. Kimagasló oktatói és kutatói munkássága mellett aktív szerepet vállalt a közéletben is. Gazdag és példaértékű életművének elismeréseként 2019-ben Pápai Páriz Ferenc-díjjal tüntették ki. 2025-ben az Erdélyi Múzeum-Egyesület Választmánya tiszteleti tagjává választotta. Ugyanabban az évben Miskolczy Dezső-emlékplakettel is kitüntették.
Az Erdélyi Múzeum-Egyesület őszinte részvétét fejezi ki a gyászoló családnak, és hálával emlékezik arra a gazdag életpályára, amely maradandó értékekkel gazdagította közösségünket.
Temetésére 2026. június 6-án, szombaton 11 órakor kerül sor a marosvásárhelyi református temetőben.
Emlékét kegyelettel őrizzük!
In memoriam Brassai Zoltán (1935–2026)
2026. május 29-én elhunyt Brassai Zoltán belgyógyász és angiológus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja, az Erdélyi Múzeum-Egyesület egykori alelnöke és tiszteleti tagja. Kilencvenegy évet átfogó életútja összekapcsolódott a marosvásárhelyi orvosképzés, az erdélyi magyar tudományosság és az ezeket fenntartó intézmények történetével.
Brassai Zoltán 1935. március 27-én született Marosvásárhelyen. Szülővárosában végezte iskoláit, majd a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézetben folytatta tanulmányait, ahol 1958-ban szerzett általános orvosi oklevelet. Pályájának első éveiben az egyetemi klinikákon, majd Gyulakután és Szászrégenben dolgozott. 1965-ben térhetett vissza az intézetbe; ettől kezdve oktatói, kutatói és gyógyítói tevékenysége hosszú évtizedeken át a marosvásárhelyi orvosképzéshez kapcsolódott.
1973–1974-ben francia állami ösztöndíjjal a párizsi Broussais Klinikán képezte tovább magát. Kutatói érdeklődése elsősorban a szív- és érrendszeri betegségekre, ezen belül a végtagkeringési zavarok vizsgálatára és kezelésére irányult. Eredményeit tanulmányokban, egyetemi jegyzetekben és szakkönyvekben adta közre. Tudományos kérdésfelvetései a gyógyítás gyakorlatából indultak ki, kutatási eredményeit pedig a betegellátásban is hasznosította.
1995-ben létrehozta a Maros Megyei Sürgősségi Kórház II. Számú Belgyógyászati Klinikáját, Románia első angiológiai profilú klinikáját. Az intézményt 2005-ben történt nyugdíjazásáig vezette. A klinikán a betegellátás, a kutatás és a szakorvosképzés egymásra épült. Az ott kialakult marosvásárhelyi angiológiai iskola Brassai Zoltán életművének egyik ma is tovább élő eredménye.
Tanárként több orvosnemzedék felkészítésében vett részt. Figyelemmel kísérte a fiatal orvosok és kutatók szakmai előrehaladását, és lehetőségei szerint támogatta továbbképzésüket. Magyarországi és nyugat-európai kapcsolatai révén több erdélyi fiatal juthatott el külföldi szakmai műhelyekbe. Vizi E. Szilveszterrel és Somogyi Péterrel fenntartott együttműködése is ezt szolgálta. Az így létrejött kapcsolatokból nemcsak az egyes pályakezdők, hanem a marosvásárhelyi magyar orvosi közösség is gyarapodott.
Tudományos munkásságának rangját jelzi, hogy a Magyar Tudományos Akadémia 1998-ban külső tagjává választotta az Orvosi Tudományok Osztályában. Akadémiai székfoglalójában a végtagkeringési zavarok új kezelési lehetőségeit mutatta be. MTA-tagsága erősítette a marosvásárhelyi orvostudomány és a magyarországi tudományos élet közötti kapcsolatokat.
Brassai Zoltán pályájának másik meghatározó területe az intézményekért végzett munka volt. Az 1989-es fordulat után az erdélyi magyar tudományos élet szereplőinek rövid idő alatt kellett újjászervezniük korábban felszámolt vagy működésükben korlátozott közösségeiket. Brassai Zoltán ebben a munkában cselekvő résztvevőként volt jelen.
Bekapcsolódott az Erdélyi Múzeum-Egyesület 1990. évi újjászervezésébe. Az Orvos- és Gyógyszerésztudományi Szakosztály 1990. szeptember 15-i közgyűlésén a szakosztály választmányának tagjává választották. Az EME 1990. október 27-i közgyűlésén bekerült az Egyesület központi választmányába is. A következő évek tisztségviselői névsoraiban ugyancsak az Orvos- és Gyógyszerésztudományi Szakosztály választmányi tagjaként szerepel.
Ezek a jegyzőkönyvekben és névsorokban fennmaradt adatok az EME újrakezdésének történetét is őrzik. Arról tanúskodnak, hogy Brassai Zoltán már az újjászervezés első időszakában felelősséget vállalt az Egyesületért, és közreműködött abban, hogy a marosvásárhelyi orvosi közösség bekapcsolódjék az EME ismét kibontakozó tudományos életébe.
Az Egyesülethez fűződő kapcsolata nem ért véget az újjászervezés éveivel. 2006 és 2010 között az EME alelnökeként vett részt az intézmény irányításában. Ekkor már egy, feladatköreiben és intézményi hátterében folyamatosan gyarapodó Egyesület munkájáért vállalt felelősséget. Orvosi, oktatói és tudományszervezői tapasztalatát az EME egészének szolgálatába állította.
Egy 2011-ben tartott előadásában az Egyesületet az erdélyi magyar tudományosság akadémiai intézményeként méltatta, külön kiemelve az EME szerepét a magyar orvosi szaknyelv művelésében, a tudományos közlésben és az egyetemi könyvkiadásban. Az Orvostudományi Értesítőt a fiatal kutatók és az idősebb professzornemzedék közös szakmai fórumaként mutatta be.
Hasonló célokat szolgált a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem létrehozásában vállalt szerepe is. A Sapientia Alapítvány tagjaként részt vett az egyetem elindításában, később pedig az alapítványhoz kapcsolódó Kutatási Programok Intézetét vezette. Mindkét intézményben az erdélyi magyar oktatás és kutatás tartós kereteinek kialakításán dolgozott.
Munkásságát számos kitüntetéssel ismerték el. 2009-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét, ugyanabban az évben pedig az Erdélyi Múzeum-Egyesület Gróf Mikó Imre-emlékérmét. 2019-ben Pápai Páriz Ferenc-díjban részesült.
Az EME Választmánya 2025-ben tiszteleti taggá választotta. Ezzel az Egyesület még életében kifejezhette megbecsülését egykori alelnökének azért a több évtizedes munkáért, amelyet az EME-ért és az erdélyi magyar tudományosságért végzett. Ugyancsak 2025-ben ítélte oda számára a Studium–Prospero Alapítvány a Miskolczy Dezső-emlékplakettet és -díjat. Az elismerést nevében felesége, Brassai Erzsébet vette át.
Amikor Brassai Zoltán pályájára visszatekintünk, nem egymástól elkülönülő feladatokat látunk. A klinika megszervezése, a tanítványok támogatása, a tudományos kutatás, az EME újjászervezésében és vezetésében végzett munka, valamint a Sapientia alapításában vállalt szerep egyetlen, következetesen felépített életművé áll össze. Tudományos teljesítménye nem maradt egyéni eredményeinek körében: műhelyt, szakmai kapcsolatokat és működő intézményi kereteket teremtett maga körül.
Az Erdélyi Múzeum-Egyesület közössége számára különösen fontos, hogy Brassai Zoltánra ne csupán egykori tisztségviselőnkként emlékezzünk. Azok közé tartozott, akik az 1990-es újrakezdés idején munkájukkal adtak tartalmat az újjászerveződő Egyesület működésének. Később alelnökként is részt vállalt abban, hogy az EME ismét az erdélyi magyar tudományosság meghatározó intézményévé válhasson.
Az Egyesület történetében neve ott marad az újrakezdés résztvevői, a választmány tagjai, az egykori alelnökök és a tiszteleti tagok sorában. Ennél is fontosabb azonban az a szemlélet, amelyet munkájával képviselt: a tudás értékét annak továbbadása, az egyéni teljesítmény maradandóságát pedig az utódok és az intézmények biztosítják.
Az Erdélyi Múzeum-Egyesület nevében ezzel a felismeréssel búcsúzom Brassai Zoltántól. Köszönettel tartozunk neki azért a munkáért, amelyet az Egyesületért és az erdélyi magyar tudományosságért végzett. Amit létrehozott és elindított, az tanítványainak munkájában és intézményeink életében folytatódik.
Emlékét megőrizzük.
Bitay Enikő,
az Erdélyi Múzeum-Egyesület elnöke