Az EME Műszaki Tudományok Szakosztálya augusztus 27–30. között huszonötödik alkalommal szervezte meg a technikatörténeti alkotótábort, melyet a Máramaros megyei Borsán és Borsabányán tartottak.
Mint ismeretes, a szakosztály 2006-ban kezdeményezte a Műszaki örökség feltárása, kutatása és védelme Erdélyben elnevezésű interdiszciplináris programot, melynek a terepgyakorlati része az évente szervezett technikatörténeti alkotótábor. A program célja műszaki örökségünk felkutatása, megőrzése, működőképessé tétele, az erdélyi kulturális örökségbe való beillesztése, illetve a térség kulturális és turisztikai fejlesztése.
A program keretében a résztvevők folytatták a tájegység még fennmaradt technikatörténeti értékeinek feltárását, és lehetőséget kaptak a térség részletesebb megismerésére. A technikatörténeti táborba érkező résztvevők a következő intézményeket képviselték: Kolozsvári Műszaki Egyetemet, Erdélyi Múzeum-Egyesületet, Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Marosvásárhelyi Karát, a győri Széchényi István Egyetemet, Borsa Polgármesteri Hivatalát.
A résztvevők augusztus 27-én érkeztek a borsai szálláshelyre, ahol a program egyeztetésére került sor. Augusztus 28-án a Secu-völgyön felfelé haladva meglátogattuk a Gura Băii már nem működő bányáit. A bánya a Máramarosi-havasok (Munții Maramureșului), Toronyága (Toroioaga) 1930m-es csúcsa alatt helyezkedik el. Itt láthatók a XIX. századi bányabejáratok is. A kísérőnk Mihai Gavrilă bányamérnök, volt igazgató és polgármesteri tanácsadó. Ily módon nemcsak a bányákról, hanem a vidék társadalmi életéről is sok információt kaphattunk. Megtudtuk, hogy a településen még élnek magyarok, de ez a közösség kihalóban van. Az első helyszín az érckiválasztó romos épületei voltak. Folytatva utunkat, elértünk az 1300 m feletti, három bányát magában foglaló, szolgálati épületekkel ellátott kitermelési területhez. Kísérőnk részletesen beszámolt a valamikor itt működő, bányászokat kiszolgáló létesítményekről. Elmondta, hogy a bányagépek a bezáráskor a bányában rekedtek. Ércmintákat gyűjtöttünk a helyszínen, melyeket Kolozsváron fogunk elemezni. Visszafele jövet útba ejtettük a bányászati intézet székhelyét és a bányászlakásokat. A látogatás végére maradt a bányász emlékmű megtekintése.
Augusztus 29-i, szombati nap is tartalmasan telt. A tervezett látogatási helyszínek a Nagy-Pietrosz-havasra és a Csiszla-völgyébe (Tâsla) vezettek. Az első helyszínt telegondolával közelítettük meg. A helyszín érdekessége, hogy itt tervezték az 1948-as téli olimpia megrendezését. Innen jó kilátás nyílt a Máramarosi-havasokra és láthatóvá váltak a korábbi bányászati helyszínek. E kalandozás után utunk a Csiszla- völgyébe (Tâsla) vezetett. Miután elhagytuk az ásványvízforrásokat felbukkantak a romokban heverő, a bányákat kiszolgáló épületek. Sajnos az idő rövidsége miatt nem találtuk meg az erdőben szétszórt bányabejáratokat.
Augusztus 30-án a csoport nagyobb része, hazatérés előtt, meglátogatta a keskeny nyomtávú Vasér-völgyi (Vaser) vasútállomást. Ott meglátogattuk a helyszínen kialakított kis máramarosi skanzent, valamint megcsodáltuk a kiállított gőzmozdonyokat. Izaszacsal (Săcel) faluban megnéztük a még működő vízimalmot, ványolót és gyapjúfeldolgozót.
Összességében tartalmasra sikerült a 25. alkalommal megrendezett Technikatörténeti Alkotótábor, melynek során betekintést nyerhettünk a vidék bányászati múltjába. Borsabánya fekvése kihívást jelent a turizmus fejlesztése szempontjából. Az idő rövidsége miatt nem értünk el minden helyszínre, ezeket a következő alkalommal pótolni fogjuk.
Az alkotótábor eredményei az egyesületünk weboldalán tekinthetők meg, valamint a Tudomány- és Technikatörténeti Füzetek sorozatban is közöljük azokat.
Kolozsvár Programfelelős
2026. 09. 09. Talpas János