Intézetünk munkatársai (Bogdándi Zsolt, Hegyi Géza, Izsán Csaba, Kovács András, Pakó László, Szász Anikó) és ösztöndíjasai (Bartha Boglárka, Csáki Apor) június 1–5. között részt vettek a Makovecz Campus Alapítvány–Collegium Professorum Hungarorum által, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem egykori piliscsabai campusán második alkalommal szervezett, Középkori oklevélnyelv latin szemináriuma (Seminarium Latinum Sermonis Diplomatici Mediaevalis) című kurzuson. A munkatársaink számára kifejezetten tanulságos esemény lassan rendezvénysorozattá nőtte ki magát, minthogy a 2025. májusi kurzust követően, az EME JZSKI meghívására, december 8–9-én Kolozsváron tartottak előadásokat és szemináriumokat okleveles és klasszikus irodalmi forrásszövegek alapján az ELTE HTK Moravcsik Gyula Kutatóintézet, a Makovecz Campus Alapítvány, valamint a HUN-REN-MNL-SZTE Magyar Medievisztikai Kutatócsoport munkatársai.
A tavalyi piliscsabai szemináriumhoz hasonlóan, a résztvevők ezúttal is napi három-négy, másfél órás tanóra keretében sajátíthattak el latin nyelvi-filológiai ismereteket, illetve a latin nyelvű források helyes és pontos értelmezéséhez nélkülözhetetlen gyakorlati tudást. Az egyes, forráskiadás- és értelmezés, illetve grammatika-centrikus szemináriumokat elismert latinisták és történészek: Adorjáni Zsolt, Guba Ágoston, Hamvas Endre, Simon Lajos Zoltán, Neumann Tibor, C. Tóth Norbert, Somogyi Szilvia, Rácz György, Tuhári Attila tartották.
A kurzus részletes programja ezen a linken érhető el.
A kurzust a hét közepén kétnapos pannonhalmi tanulmányút egészítette ki, ahol Dénesi Tamás levéltárigazgató az épületegyüttes történetével és a főapátság legfontosabb középkori okleveleivel ismertette meg a szeminárium résztvevőit és sor került a könyvtár és a múzeumi gyűjtemények bemutatására is. A tartalmas pannonhalmi program keretein belül három szeminárium is helyet kapott. Biriszló Lőrinc bencés testvér a medgyesi Somogyi család középkori okleveleinek szövegét “hívta segítségül” a latin mondattan tárgyalásához. Másnap Nemes Gábor mutatta be a római Szentszék intézményhálózatának iratkiadási rendszerét, az Apostoli Kancellária, a Szignatúra és a Datária felépítését, feladatköreit, működését és hivatalnokainak szerepét. Ezt követően, II. Gyula pápasága alatt kelt két, 16. század eleji, magyar vonatkozású forrás nyelvi és paleográfiai elemzésével a résztvevőket is bevonta a kúriai iratok értelmezésébe, illetve készülő forrásközlésének apróbb dilemmáit is vázolta. Nemes Gábor előadásáról bővebben.
Kora délután Kisdi Klára tartott látványos bemutatót a pannonhalmi gyűjteményben fennmaradt és látványos eredeti példányokkal szemléltetett középkori kódex-töredékekről, illetve azok értelmezési lehetőségeiről.
A tavalyi kurzushoz hasonlóan (akkor a XI. Fraknói Nyári Akadémia keretein belül), munkatársaink idén is a rendezvény utolsó napján tartottak előadásokat, három tematikus-kronológiai szekcióba szervezve.
Az első szekciót ösztöndíjasunk, Csáki Apor nyitotta, aki a 14. század közepén élő nemes, Pogány István felemelkedéséről és birtokpolitikájáról beszélt. Előadása arra a dolgozatra épült, amellyel a XXIX. Erdélyi Tudományos Diákköri Konferencia Történelem és régészet szekciójában II. helyezést ért el, munkatársunk, Hegyi Géza társ- témavezetésével. Előadásában bemutatta, hogy miután Pogány Trencsén- és Nyitra vármegyei birtokait elcserélte a király különböző vármegyékben levő erdélyi birtokaival, ezen szerzeményeit Széchényi Tamás erdélyi vajda familiárisaként folyamatosan gyarapítani próbálta. Ezt követően Csáki felvázolta a család gyors erdélyi lejtmenetét és új adatokkal egészítette ki Pogány István eddig ismert életútját.
Témavezetője, Hegyi Géza egy interaktív előadással „mozgatta meg” a hallgatóságot. Az Erdélyi okmánytárhoz kapcsolódó forrásgyűjtésből származó, sérült vagy hiányos 14. századi oklevelek formulás részeinek hasznosítási lehetőségeiről beszélt. Ezen formulák segítségével próbálta keltezni a sérült okleveleket, továbbá a korszakban szokatlan formulák sorával (és a hallgatóság bevonásával) tett kísérletet arra, hogy megállapítsa egy oklevél hamis mivoltát.
A szünetet követően W. Kovács András mutatta be Bakóc Tamás esztergomi érsek Hunyad váráért zajló perét. Részletesen tárgyalta a téma feltárásához szükséges, időigényes forrásgyűjtését az Esztergomi Székesfőkáptalan Primási Levéltárában, illetve a bécsi Haus-, Hof- und Staatsarchivban, illetve bemutatta egy olyan, hosszú ideig elhúzódó per folyamatát, amelyet még Corvin János kezdett az 1490-es évek első felében, de még 1519-ben sem lehetett teljesen lezártnak tekinteni. Előadását egy igen érdekfeszítő vita követte Neumann Tibor részvételével, melynek során a peres felek cselekedeteinek indokait elemezték és az uralkodói bevatkozás kérdésének tárgyalására is sor került.
Ugyancsak egy 16. század eleji dokumentumot mutatott be Izsán Csaba. I. Miksa Fegyverkönyve mint hadtörténeti forrás című előadásában azt vizsgálta, hogy a szakirodalomban 1502-es Zeugbuch-ként szereplő kötet azon felül, hogy a különböző császári fegyvertárak inventáriumát tartalmazza, mennyire tekinthető hadi traktátusnak, vagy esetleg reprezentációs eszköznek. Továbbá a Zeugbuch-ban szereplő illusztrációk értelmezésére is kitért.
Kronológiai sorrendben előre haladva, Szász Anikó: A dési protestáns egyházközség vagyoni helyzetéről beszélt a 16. század közepén. Miután röviden bemutatta Dés mezőváros késő középkori és a kora újkori helyzetét és a korszakra vonatkozó levéltári forrásokat, különböző szempontok alapján tárgyalta a város és polgárai anyagi helyzetét. Hallhattunk Dés sóbányaszatból származó jövedeleméről, a mezővárosi patrónusság intézményéről, illetve a Mária Magdolna-oltárigazgatóság tevékenységéről. Az előadásban kiemelt szerepet kapott a város protestáns lelkészének, Polus Lászlónak az 1560-as években kifejtett tevékenysége, továbbá a Désen történteknek a kolozsvári, reformációhoz kapcsolódó eseményekkel való összevetése.
A szünetet követően ösztöndíjasunk, Bartha Boglárka beszélt Gálffy János (†1593) végrendeleteinek birtok- és családtörténeti vonatkozásairól. Előadásából kirajzolódott egy olyan tisztségviselő képe, aki alacsony státuszból egészen a főudvarmesteri tisztségig emelkedett, és többek között Báthory Zsigmond neveltetését is irányította. Bartha Boglárka részletesen elemezte Gálffy 1590-es, illetve 1592-es végrendeletének pontjait, rámutatva például arra, hogy a politikai csatározásokban rosszul helyezkedő tanácsúr második végrendeletében már lényegesen több birtokot hagy a fejedelemre. A sors fintora, hogy ennek ellenére, egy évvel később az igencsak labilis egykori neveltje parancsára végezték ki.
Kutatóintézetünk igazgatója, Bogdándi Zsolt: Egy 17. századi erdélyi formuláskönyv segítségével tekintette át az erdélyi bíráskodást. A mintegy 550 oldalas formuláskönyvről megtudtuk, hogy a gyulafehérvári káptalan hiteleshelyi protocollumai között őrzik, és a kutatás előtt eddig ismeretlen volt. A több kéz által írt forrást a 18. század közepén kötötték be, tartalmilag két jól elkülöníthető részre osztható. Első fele többnyire fejedelmi jogszokással kapcsolatos, 17. századi okleveleket tartalmaz, miközben második része jogi traktátus jellegű: a szerző a perek során felmerülő kérdésekre ad válaszokat és jogi fogalmakat magyaráz. A formuláskönyv bemutatása után, az ebben szereplő esetek és ügyek közül Bogdándi Zsolt a Bekes-féle sententiát, illetve az 1610-es széki merénylet-kísérlet ítéleteit tárgyalta.
Fotók: Pakó László, W. Kovács András, Csáki Apor, Izsán Csaba
Részvételünket a Makovecz Campus Alapítvány mellett az MTA HTMKNP „Források és adattárak Erdély középkori és kora újkori történetéhez” című alprogram támogatta.
