A Petrozsényi-medence – a XX. technikatörténeti alkotótábor helyszíne

[2021.09.10]

A bányászati élet nyomában

Az EME Műszaki Tudományok Szakosztálya augusztus 26–29. között huszadik alkalommal szervezte meg a Technikatörténeti Alkotótábort, a Petrozsényi-medencében.

Az EME Műszaki Tudományok Szakosztálya 2006-ban kezdeményezte a Műszaki örökség feltárása, kutatása és védelme Erdélyben elnevezésű interdiszciplináris programot. Ennek terepgyakorlati része az évente szervezett, hagyományossá vált technikatörténeti alkotótábor, melynek célja technikai örökségünk felkutatása, megőrzése, működőképessé tétele, az erdélyi kulturális örökségbe való beillesztése, illetve a térség kulturális és turisztikai fejlesztése. Igyekszünk felkutatni a település/térség technikatörténeti tárgyait (harangokat, órákat, festett bútorokat, malmokat, gépeket, szerszámokat, egykori üzemeit, műhelyeit). A tábor lehetőséget biztosít a különböző tájegységek technikatörténeti értékei összehasonlítására, hasznosítására, valamint elősegíti a település idegenforgalmának fejlődését.

Mindezeken felül a térség iparára is odafigyelünk: a már nem működőkre ipartörténeti elemként, s az újonnan kifejlődőkre az új lehetőségek feldolgozása érdekében. A szakértőket, diákokat bevonó esemény eredményeit az EME Digitális adattárában összegezzük, megőrizzük, illetve a lehetőségek szerint terjesztjük, publikáljuk.

A jubileumi 20. alkalom az eddigi terepmunkák áttekintésére, számvetésére is késztet. Csupán a terepmunkák helyszíneit felsorolva, máris érzékelhető az évek folyamán tervezett, szervezett, bejárt, megélt, gyűjtött, fotózott, filmezett, interjúzott, megőrzött és publikált forrásanyag sokszínűsége és gazdagsága. A helyszínek: Magyarvalkó (2007), Magyargyerőmonostor (2008), Bánffyhunyad (2009), Nádasdaróc, Magyarkiskapus (2010), a kolozsvári ferences kolostor (2011), Csernáton, Kézdivásárhely, Gelence, Bodvaj, Kisbacon, Erdőfüle (2011), Zarándoklat, turizmus és építészet a Mária-út mentén (2011–2013), a kolozsvári Fellegvár (2012), Kide (2012), Kós Károly-emlékőrző tábor (2013), a kolozsvári Farkas utca (2013), Sztána (2013), Torockó (2014), Várfalva, Csegez (2015), Vista (2016), Parajd, Korond, Énlaka (2017), Szentegyháza, Lövéte, Lövétebánya, Udvarhely (2018), Govazsdia, a toplicai kohó, Gyalár (2019), Nagypetri, Egeres, Ferencbánya, Argyas (2020).

Az idén, 2021-ben a Petrozsényi-medence bányászati életének nyomába indultunk. A bányászati élet műszaki szemmel való vizsgálódása elsősorban azok tapasztalataira épülhet, akik ott dolgoztak, tanítottak és a műszaki fejlesztésekben is kivették részüket. Ezért a terepmunka szakmai szervezésére szakosztályunk oszlopos tagjait, a Petrozsényi Egyetem ny. professzorait, a doktori iskola aktív tagjait, András József és Kovács József bánya- és villamosmérnököket kértük fel, akik mindvégig velünk tartottak, s hasznos útbaigazításukkal, szakmaiságukkal, kapcsolatláncukkal tették értékessé, eredményessé az idei felméréseket.

A Petrozsény felé vezető utunkban az őraljaboldogfalvi (Sântămăria-Orlea) református műemlék templomot tekintettük meg. Augusztus 27-én délelőtt a Petrozsényi Egyetemet (Universitate din Petroșani) látogattuk meg, melyet 1948-ban építettek szovjet mintára „Institutul Cărbunelui din Petroșani" néven. Az idők folyamán az intézmény többszöri változáson esett át, így neve is változott: 1952–1957 között „Institutul de Mine din Petroșani", 1957-ben minden bányászati felsőfokú tanulmány Petrozsényba költözött, majd 1991-ben alakul meg a Petrozsényi Műszaki Egyetem (Universitatea Tehnică din Petroșani), majd 1995 után Petrozsényi Egyetem (Universitatea din Petroșani) névvel működik, mely jelenleg három fakultást foglal magában: a Bányászati Kart, a Gépész- és Elektromérnöki Kart és a Tudományi Kart (Facultatea de Mine, Facultatea de Inginerie Mecanică și Electrică și Facultatea de Științe.)

Az egyetem rektora, prof. univ. dr. ing. Radu Sorin Mihai és a tudományos- és külkapcsolatok prorektor asszonya, prof. univ. habil. dr. ing. Lazăr Maria fogadott, sor került a rektori hivatalban egy kötetlen szakmai beszélgetésre. Megtekintettük az egyetem igencsak színvonalas Kőzet- és Ásványtani Múzeumát, melyet az oktatásban is használnak. Ezt követően látogattuk meg a felújított Zsilymacesdparosenyi Hőerőművet (Uzina Paroseni), ahol a gyár két vezetőmérnöke – Krausz Róbert és Tradnik Rudolf (főmérnök) voltak idegenvezetőink. Ez a hőerőmű az egyetlen működő a Zsil-völgyében. Megtekintettük a kéntelenítő berendezést, a mészkőfeldolgozó egységet, az áramfejlesztő generátort, az ehhez tartozó vezérlő egységeket, valamint a már használaton kívüli csarnokot is.

Délután a 2015-ben bezárt petrilai bányát jártuk be, illetve ennek látogatható épületeit: az iskolát, a bemutató-, oktatói helységet, melyben az egykori bányászati gépek és szerszámok voltak kiállítva, illetve a technológiai folyamatok hűen szemléltetve. Cenușă Cătălin alelnök (Planeta Mech), egykori petrilai bánya alkalmazott volt az idegenvezetőnk. Ugyanitt a még romos állapotban levő épület azon részeit is megtekintettük, ahol az egykori bányászok gyűjtőterme volt (sală de apel), itt sorakoztak az aknába való lemenéshez. Ugyanebben az épületben voltak a szerény öltözők, fürdők, étkezési helységek (padok), illetve a „lámpaház". Ezt követően a bányamentők múzeumát is bejártuk, mely abban az épületben van kialakítva, ahol egykor eredetileg tevékenykedtek.

Augusztus 28-án délelőtt a felekezeti templomokat jártuk be. Ehhez csatlakozott Seres László, Wersanski Eduárd és Kutasi Csaba az RMDSZ vezető testülete, akik készségesen segítették a csapat terepmunkáját. Elsőként az 1887 novemberében Szent Borbála tiszteletére felszentelt katolikus templomot tekintettük meg. Adatokat gyűjtöttünk a helyszínen a toronyóráról és a három, Sopronban öntött harangról. A templomot Miesz Mária gondnok mutatta be. Ezt követően a református templomot látogattuk meg, mely adományokból épült 1888-ban, s Szász Domokos református püspök szentelte fel (1888. december 9-én). A templom és a gyülekezet történetét Márton Zoltán lelkész mutatta be, lányával, Márton Annával együtt, beszámoltak a kis létszámú református közösség életéről. A református templomot követően az unitárius templomot tekintettük meg, melyet Márton Edit unitárius lelkész mutatott be. Az unitárius templomnak nincs harangja.

A templomlátogatások után következett a Petrozsényi Polgármesteri Hivatalban való találkozó Tiberiu Iacob Ridzi polgármester úrral. Itt is sor került egy kötetlen szakmai és baráti beszélgetésre. A találkozó megszervezésében Kutasi Csaba, a helyi RMDSZ elnöke, a polgármester tanácsadója segített, aki jelenlétével is megtisztelt.

A találkozóról a román sajtó ekképpen tudósított:

https://stiriletransilvaniei.ro/2021/08/29/societatea-muzeului-ardelean-tabara-creativa-de-istorie-tehnica-organizata-la-petrosani/?fbclid=IwAR3QEnNlIgFZAB80h5AbGyV64SIvGBLQKOeQZreNNCevWnsy3fycFeej3TY

http://ziarulexclusiv.ro/2021/08/30/reprezentanti-ai-societatii-muzeului-ardelean-prezenti-in-tabara-istorica-si-creativa-la-petrosani/

Délután a Bányász Múzeumot látogattuk meg. A múzeumban kiállított anyag nagy része adományból tevődik össze, valamint az udvaron lévő gépek a bányákban voltak használatosak egykor. A múzeumban Marian Boboc igazgató, helyi szakíró vezetett körbe, és ismertette a kiállítás történetét, a gyűjtemények jelentőségét. A berendezések (szerszámok, gépek) bemutatása a szakmailag elismert két professzorra hárult, András József és Kovács József mérnökökre, akik nagy lelkesedéssel, szakmai precizitással és többlet- (kiegészített)adatokkal is szolgáltak.

Összességében: tartalmas, eseménydús, bő adatgyűjtő és szakmai kapcsolatteremtő eseménynek tekinthető az immár 20. alkalommal megrendezett Tudomány- és Technikatörténeti Alkotótábor, amely során betekintést nyerhettünk a Zsil-völgyi bányászati életbe, a város, Petrozsény életébe, a kisebbségi felekezetek egyháztörténetébe és nem utolsósorban a műszaki oktatásba, a nagy múlttal rendelkező  intézmény életébe, s mindezeken felül értékes technikatörténeti adatokkal, értékes szakmai kapcsolatokkal gazdagodhattunk.

A tábor szakemberei között a Petrozsényi Egyetem, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem és a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem oktatói voltak. Az interdiszciplináris kutatáshoz szükséges szakmai tudás érdekében különböző szakterületekről szólítottuk meg a résztvevőket, így volt köztük gépész-, villamos- és anyagmérnök, informatikus, turisztikai szakértő, közgazdász, művészettörténész és médiaszakértő.

A táborban megkezdett munkálatok az EME Műszaki Tudományok Szakosztálya keretei között tovább folytatódnak, időközben elkezdődött a forrásdokumentumok gyűjtése. A továbbiakban kisebb (szak)csoportokban, diákok bevonásával folyatatódnak a felmérések konkrét munkálatai.

A mellékletben található a fotóalbum, mely hűen szemlélteti a terepmunkát.

Az eredmények feldolgozásával, összevetésével szeretnénk hozzájárulni az eddigi kutatásokhoz, a régió fejlesztéséhez. Az eredményeket tanulmányokban az EME Műszaki Tudományos Közlemények sorozatában, illetve a Tudomány- és Technikatörténeti Füzetek sorozat köteteiben tesszük közzé. A Tudomány- és Technikatörténeti Füzetek sorozat eddig megjelent tizenhárom kötete online formában, a nagyközönség számára itt érhető el: https://www.eme.ro/publication-hu/TTF/ttf-main.html, ugyanakkor az Erdélyi digitális adattárban (EDA) itt: http://eda.eme.ro/handle/10598/9740, illetve a Central and Eastern European Online Libraryben (CEEOL) pedig itt olvasható: https://bit.ly/2DBl5hp

Köszönjük a Communitas Alapítvány anyagi támogatását, mely hozzájárult a tábor megszervezéséhez lebonyolításához, az előfelmérések megvalósításához.

 

 

 

Kolozsvárt, 2021. 09. 12.                                                                Talpas János programfelelős