A Mercs István szerkesztette Kétféle én(ek): Petőfi Sándor életei című tanulmánykötet kolozsvári bemutatója 2026. május 26-án, kedden, 18 órától került megrendezésre a BBTE Bölcsészettudományi kar Popovici termében. Az eseményt a Bölcsészettudományi Kar mesterszakos hallgatói szervezték a Kiadványszerkesztés tantárgy keretein belül együttműködésben az Erdélyi Múzeum-Egyesület I-es szakosztályával. A kötet a Petőfi200 évforduló alkalmával 2023. szeptember 13–15-én a költő életének meghatározó színhelyein, Nagykárolyban és Erdődön sorra kerülő emlékkonferencián elhangzott előadások szerkesztett változatait tartalmazza. A könyvről a kötet szerkesztője, Mercs István irodalomtörténész, Gudor Noémi, a Hungarológiai Doktori Iskola hallgatója és Moravszki Orsolya, a BBTE Bölcsészettudományi karának magyar–angol szakos hallgatója beszélgettek.
Az esemény különböző mozzanatainak Sándor Emese, a BBTE Bölcsészettudományi karának elsőéves mesterszakos hallgatójának felkonferálása adott keretet, majd a beszélgetést Gudor Noémi kérdése indította, aki a kötetnek otthont adó sorozat elnevezésére, valamint annak célközönségére volt kíváncsi. A válaszból kiderült, hogy a Modus hodiernus (mai módon, mai szemmel) sorozat tág tematikai skálát fed le és bár az irodalmi életben nehéz radikálisan újat hozni, a kezdeti időszakban például vegyes összeállítású évkönyveket adtak ki, mára már letisztult a struktúra. A Móricz Zsigmonddal induló kötetsorozat koncepciója a következő: egyszerzős kötetek, a régióhoz (Nyíregyháza és környéke) kötődő szerzők művei, illetve rendszeresen szervezett tudományos konferenciák anyagait egybegyűjtő kötetek jelennek meg a sorozatban. A bemutatott Petőfi-kötet is az utóbbi kategóriát gazdagítja.
Mercs István szerint a Petőfi jelenség folyamatosan változik. Mindössze 26 év adatott neki, életműve mégis óriási, ami szerinte annak is köszönhető, hogy napi szinten több, különböző tematikájú verset írt. Erre utal a kötet címe is. A szerző saját diákéveit felidézve próbált képet adni a hallgatók számára arról, hogyan alakult azóta Petőfi megítélése és az életmű különböző célok szolgálatába való állítása: hol a forradalmár, hol a tépelődő, hol pedig az idillikus Petőfit állították középpontba.
Az egyik kérdésben felmerült Csörsz Rumen István irodalomtörténész felvetése, miszerint még mindig van olyan terület az életműben, ami felfedezésre vár. Mercs István reflexiója világos választ adott a kérdéses problémára: ,,Azért fedezünk fel mindig újat, mert időről időre hajlamosak vagyunk szemet hunyni bizonyos tények felett, és a mindenkori diskurzusok önkényesen sajátítják ki a költő alakját.” Példaképp egy miniszterelnöki beszédet említett, amely a 12 pont kontextusában a békevágyat vetítette ki Petőfire, miközben a költő egyértelműen ,,nem a béke apostola.”
Izgalmas kérdéseket vetett fel Vaderna Gábor bárdköltői szerep felől közelítő tanulmánya is. Petőfi bárdköltői szerepével kapcsolatos kérdésre a következő válasz hangzott el: ,,Petőfi nem csupán szerepet játszott, ám ezeket a szerepeket perceptuálisan értelmezzük. Arcokat, szerepeket öltött magára és ez tudatos program a részéről. A bárdköltői szerepre ő maga vállalkozott és akarta azt betölteni.”
Az esemény további részében elhangzott, hogy a sorozatszerkesztés komplex és komoly felelősséggel járó munka, amely során idővel a szerző magáénak érezheti a szövegeket. Ennek demonstrálására a szerző a kötetben szereplő tanulmányokat egy-egy gondolattal és kulcsszóval jellemezte.
Példa gyanánt Végh Balázs Béla Petőfi Sándor Nagykárolyban című tanulmánya: ,,Összeszedte az anekdotikus hagyományt, naplónak nevezném, ha egy szóban kellene jellemezni a tanulmányt.”
Owaimer Olivér ,,Petőfi mondá’’: Petőfi emlékezete a szabadságharc utáni sajtóban című tanulmánya: ,,Emlékezés’’; vagy Karádi Zsolt A ,,Petőfi-legenda áldozata’’: Schöpflin Aladár írásai Szendrey Júliáról: ,,Pontosan adatolt, jól összerakott korkép arról, hogyan gondolkodott Herczeg Ferenc a női nem lehetőségeiről.”
Az esemény harmadik részében Zsoldos Vanda harmadéves magyar–angol szakos hallgató gitárkísérlettel előadott Petőfi Sándor A hegyek között című versének zenei feldolgozását hallgattuk meg, amelyhez a költő életpályájához kapcsolódó képekből összeállított vizuális anyag csatlakozott. Ezek után a közönségkérdésekre került a sor, ahol leginkább a Petőfi alakját övező mítoszok kerültek előtérbe, majd elhangzott a szellemes mondás: ,,Petőfi akkora költő volt, hogy minden faluban lehetne sírja.”
Az esemény végén a szerző bemutatta a helyszínre hozott kiadványokat és előrevetítette a sorozat következő darabját, majd Mácsai Pál szavalásában Petőfi Dicsőséges nagyurak című versének meghallgatása zárta az eseményt.
Kis-Elek Attila
A képeket Kerekes-Máthé Éva készítette.
