Tizenharmadik alkalommal került megrendezésre a magyar műszakis ballagás, amelyet az Erdélyi Múzeum-Egyesület és a Kolozsvári Műszakis Klub szervezett. Az esemény méltó módon ünnepelte a 40 végzős hallgató pályafutásának egyik meghatározó állomását: a búcsút az egyetemi évektől és a belépést a szakmai élet kapuján. A rendezvény értékes gondolatokkal, kalotaszegi muzsikával és örömteli közösségi hangulattal zajlott.
Az eseményen olyan meghatározó személyek vettek részt, mint dr. Bitay Enikő akadémikus, az Erdélyi Múzeum-Egyesület elnöke, dr. Gobesz F. Zsongor, a KME Építőmérnöki Kar docense, dr. Sebestyén-Pál György, a KME Automatizálás és Számítástechnika Kar professzora, Fekete Mátyás, a Kolozsvári Műszakis Klub elnöke, valamint Ambrus Réka, a KMDSZ szakosztályokért felelős vezetői tanácstag. Az ünnepséget Szilágyi Amália vezette le konferansziéként.
A megnyitót a Gaudeamus igitur közös eléneklése tette emelkedetté, amely után Bitay Enikő egyetemi tanár köszöntője következett. Bitay Enikő akadémikus biztató szavakkal fordult a végzősökhöz, hangsúlyozva, hogy bennük rejlik a lehetőség, hogy kitartó munkával, elhivatottsággal és szenvedéllyel a tudomány, a kultúra vagy bármely választott hivatás kiemelkedő alakjaivá váljanak – s mindannyiunk büszkeségei legyenek. Az elnök asszony kiemelte a közösség erejét, szerepét és fontosságát a fiatal kutatók nevelésében, akik számára most mutatkozik meg a lehetőségekkel teli, nagybetűs élet. Bátorította őket arra, hogy higgyenek abban, hogy itthon is lehet és tudunk a szakmánkban igaz értéket teremteni, tudományos közösséget építeni, maradandó alkotásokkal hozzájárulni nemzetünk szellemi, szakmai fennmaradásához. A tudományos közösség építését és a nemzeti szellemi örökség gazdagítását immár a most búcsúzó hallgatók vállára helyezte.
Sebestyén-Pál György, a KME Automatizálás és Számítástechnika Kar professzora kiemelte, hogy az egyetemi tanulmányok lezárása nem a tanulás végét, hanem épp annak egy életen át tartó útját jelenti. A professzor úr meggyőződve állította, hogy a mostani generáció dönt a jövőről, és bízik benne, hogy az innen kikerülő szakemberek majd el tudják dönteni, melyik az a technológia, amely fejlesztésre érdemes, és jót hoz majd az emberiség számára. A tudás és az idő kapcsolatát boncolgatta dr. Gobesz F. Zsongor, a KME Építőmérnöki Kar professzora, ki arra emlékeztette a hallgatókat, hogy a tudás hatalom, és hogy ezt a hatalmat ők már azzal is bizonyították, hogy éveken keresztül a szakmai fejlődés útját választották. A professzor úr egy idézettel búcsúzott a diákoktól, amely a következőképpen hangzott: „Ha gyorsan akarsz haladni, menj egyedül. Ha messzire akarsz jutni, találj csapatot, keress társat.” Ambrus Réka, a KMDSZ szakosztályokért felelős tanácsának tagja az egyetemi évek alatt végzett, aktív hallgatói munkát méltatta, kiemelve a közösség élénkségét és erejét. Köszönetet mondott a végzősök elkötelezett munkájáért, és biztosította őket arról, hogy a KMDSZ bármikor visszavárja őket. Végezetül, Fekete Mátyás, a Kolozsvári Műszakis Klub elnöke szólt a közös élményekről, kirándulásokról, a közösségi munka örömeiről és kihívásairól. Megköszönte a diákoknak, hogy részvételükkel formálták a KMK közösségét. A KMK elnöke egy jó tanáccsal engedte útjára a fiatal végzősöket: „Tartsátok szem előtt, hogy nem csak dolgozni kell, hanem élni is” – arra intve őket, hogy mindegyikük keresse meg az életében azt, ami igazán boldoggá teszi őt.
A meghitt beszédeket követően a zenei élmények kerültek előtérbe: Nagy Bence, Miklós Botond, Duda Martin és Puskás Gergő kalotaszegi muzsikával ajándékozták meg a közönséget. A rendezvényt Szilágyi Amália saját szerzeményű slam poetryje zárta, amely humorral és érzelemmel idézte fel a négy év közösen eltöltött élményeit, az egyetemi hétköznapokat, nehézségeket, tanórákat, és magát a műszakis lét különleges világát. A ballagás hangulata egyértelmű üzenetet közvetített: nem a végéhez ért valami, hanem kezdetét veszi egy új út – ahol a most búcsúzó hallgatók már szakemberekként formálják tovább a világot.
