2026. május 13-án délután dr. habil. Tóth Zsombor DSc irodalomtörténész, tudományos tanácsadó (ELTE HTK Irodalomtudományi Intézet, illetve Centre for Reformation Studies, Budapest) Mohács 500?! Nemzeti emlékhely transzregionális olvasatban: fókuszban a hosszú reformáció (1500−1800) címmel tartott előadást.
A mohácsi csata (1526) erdélyi recepcióját vizsgálva az előadó meggyőző példákkal mutatott rá arra, miként olvasta egymásra a 17. században az 1444-es várnai és az 1526-os mohácsi csata eseményeit a hosszú reformáció közösségi és történetírói emlékezete. Miközben az előadó a múltbeli történések polifonikusságát hangsúlyozta, a 19-20. századi magyar nacionalizmus egyneműsítő politikájára is emlékeztetett, amely ott munkál még az idei Mohács-ünnepségek mögött is, és nem számol olyan kéziratos forrásokkal, amelyek máig sem jelentek meg nyomtatásban, és amelyek a történeti elbeszélés megkonstruáltságáról, fikcionalizálásáról árulkodnak. Cserei Mihály kéziratai számtalan érvet szolgáltatnak amellett, érvelt az előadó, hogy a 17. századi Mohács-elbeszélések hogyan épültek bele a konfesszionális megtorlásokba, perzekúciókba itthon és külföldön. Az előadás ennek kapcsán azokra a francia nyomokra hívta fel a figyelmet, amelyek a hiányzó franciaországi peregrináció ellenében is a hugenottákkal kapcsolatos érdeklődésről árulkodnak és erőteljesen befolyásolták a történelemszemlélet. Cserei kézirataiban Mohács nem közös emlékhelye a multietnikus és multikonfesszionális erdélyi közönségnek, hanem inkább egy sajátos és innovatív, kora-újkori narratívába illeszkedik, ahol Lajos király antihőssé válik, a régió pedig már nem a kereszténység védőbástyája, hanem a régiók és birodalmak között megképződő önálló Erdély.
