Beszámoló Benő Attila Névkontaktusok, névhasználati kontextusok Erdélyben című kötetének bemutatójáról
Benő Attila Névkontaktusok, névhasználati kontextusok Erdélyben című kötetének a bemutatója 2026. március 26-án zajlott a Planetáriumban, az Erdélyi Múzeum-Egyesület kiadójának gondozásában megjelent könyv szerzőjét az est folyamán Salamon Eszter-Júlia kérdezte. A rendezvényt a Bölcsészettudományi Kar mesterszakos hallgatói szervezték a Kiadványszerkesztés tantárgy keretein belül. A bemutató sikerét mi sem jelezte jobban, mint az, hogy a későn érkezők számára nem maradt ülőhely a Planetárium termében – holott Kolozsvár azon az estén széles programkínálattal várta a kultúrára szomjazó hallgatóságot.
Salamon Eszter mindenekelőtt a szerző személyes indíttatása felől érdeklődött, hogy mi az az indok, mely Benő Attilát a névtudományhoz vonzza. A szerző elmondása szerint a válasz erre egyszerű, hiszen a nevek világa mindenkit érdekel, még ha nem is általánosságban foglalkozunk e kérdéskörrel, a saját nevünk vagy településünk nevének az eredete, jelentése gondolkodásra sarkall bennünket. Ha közelebbről vizsgáljuk a magyar neveket, hamar rájövünk, hogy ezek valójában a múltat közvetítik és a kultúrák érintkezését tükrözik.
Ugyanakkor Benő Attila szerint nem elhanyagolható a név és annak identitásképző, identitáshordozó szerepe sem. József Attila önéletrajzi vallomása is erre mutat rá, hiszen így fogalmaz, amikor azzal az állítással találkozik, hogy az Attila név voltaképp nem létezik: „úgy éreztem, hogy a létezésemet vonták kétségbe.” De az is figyelemre méltó, hogy a nevünkhöz való kötődés, még a nyelvi képességek súlyos sérülése esetén sem tűnik el, hiszen az afáziás betegek is felismerik, ha a nevükön szólítják őket, ami arra utal, hogy a személynév az emberi tudatban különösen mélyen fellelhető, tulajdonképpen a nyelvi rendszer egészétől részben független nyomot hagy. A név tehát egyszerre hordozza a nyelv múltját, a kultúrát és a személyes identitást.
A kötet a nevek meghonosodásának a kérdéskörét is körüljárja. Benő Attila szerint a meghonosodás kérdése azért ennyire problémás, mert nincsenek éles határok, hogy mikortól lehet egy nevet meghonosodottnak tekinteni. Erdélyben sokszor a román családneveket románosan, Szlovákiában pedig szlovákosan rögzítik, annak ellenére, hogy a név viselőjének nem esik egybe az etnikai identitása azzal, melyet így a családneve tükröz. Az írásmód mégis tekinthető jelzésértékűnek, és ha valaki magyarosan írja a nevét, az már a meghonosodás egyik jele lehet. Ilyen szempontból Benő Attila szerint a 19. század második felében végbemenő névmagyarosítási hullám és annak a sémái lehetnek érdekesek, amely főként a német neveket érintette.
A kötet módszertanáról szólva Benő Attila kiemelte, hogy a kutatások részben kontaktológiai szempontokat érvényesítenek, azt vizsgálják, milyen alaktani és fonológiai változások mennek végbe a román–magyar és magyar–román névkölcsönzések során. A második fontos módszertani eljárás a térinformatikai megközelítés. Ennek kiindulópontja a Vörös Ferenc szombathelyi kutató tízmilliós névadattára volt, mely feltérképezte a családnevek földrajzi elterjedését Magyarországon, és egyben igazolta Benő Attila korábban, alaki szempontok szerint megfogalmazott feltevéseit. Ennek a módszernek köszönhetően jól látható, hogy egyes nevek mely területeken gyakoribbak és milyen változatokban jelennek meg, esetleg kezdetben honnan terjedtek el. Továbbá a névtérképeknek köszönhetően olyan következtetések is születhetnek, hogy például bizonyos nevek nem közvetlen szláv átvételek, hanem román közvetítéssel kerültek a magyarba – ilyen a Ráduly vagy a Mitruly családnév, amelyek szláv eredetűek, de román átvétellel honosodtak meg Erdélyben, majd onnan jutottak el Magyarország más részeire is. Ezekre az adatokra nem derülne fény csupán a kontaktológiai szempontok mentén.
A második fejezet tanulmányai kapcsán Benő Attila a jogtudat kulcsszót emelte ki. Hogy miért lényeges ez a fogalom, arra a gyakorlatból több példát is hozott: egy civil szervezet közbenjárását a 2000-es évek elején a marosvásárhelyi iskolák kétnyelvű felirataival kapcsolatban, egy magánszemély ombudsmanhoz való fordulását a Covid-űrlap magyar változatának hiánya miatt. Vagy Kolozsvár esetében a többnyelvű – köztük latin és német – városnév-felirat példáját, mely szintén a jogérvényesítés egy mintájaként szolgál. Ezekből az esetekből azt látjuk, hogy a meglévő jogok érvényesítése egyrészt függhet civil szervezetektől, de ugyanúgy az egyszerű állampolgároktól, magánszemélyektől is.
A jövőbeli kutatási tervekről kérdezve, Benő Attila úgy fogalmazott, mindkét területen bőven akad még feltárnivaló, a névkontaktusok terén akár az angol hatás, az új névdivatok kognitív és kulturális jelentései, a névjog területén pedig a folyamatosan változó törvények és politikai kodifikáció kínálnak újabb vizsgálati szempontokat. A nyelv változásai mögött mindig ott húzódik a társadalmi, politikai és kulturális változás, és ez adja a névkutatás aktualitását is.
Németh Piroska-Klaudia
