Az EME Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Szakosztálya 2026. március 9-én, 17 órától tartotta az EME székházában az idei év első filozófiai rendezvényét, melyen dr. Veress Károly, a BBTE Magyar Filozófiai Intézetének professor emeritusa, dr. Boros Gábor (Károli Gáspár Református Egyetem, Bp.) és dr. Olay Csaba (ELTE, Bp.) filozófusokkal, egyetemi tanárokkal beszélgetett a közelmúltban megjelent könyveikről. A szakmai beszélgetést lapszámbemutató előzte meg, mely során Lang Mark bemutatta az Erdélyi Múzeum folyóirat 2025/4-es, filozófiai témájú írásokat tartalmazó számát.
Mint azt felvezetőjében Veress Károly elmondta, bár látszatra a két munka nem is állhatna távolabb egymástól, lévén az egyik 17. századi filozófiatörténettel a másik a nacionalizmus kérdésével foglalkozik, ami azonban egyesíti e két tudományos munkát az az a szemlélet, amely új vagy más módszertani szempontból közelíti meg választott tárgyát.
Boros Gábornak 2020-ban jelent meg az Akadémiai Kiadónál a Módszer, metafizika, emóciók – Megújuló alapvetés, affektív közösségalkotás a 17. századi filozófiában című kötete. Munkájának legfontosabb célkitűzése, mint azt a szerző elmondta, a 17. századi filozófiai gondolkodás „visszaperlése” a kortárs törekvések azon leegyszerűsítő megközelítéseitől, amelyek javarészt kritikailag viszonyulnak az újkor gondolkodóinak, így Descartes-nak vagy Spinozának meglátásaihoz. Mint azt a beszélgetés során a szerző elmondta, ennek a jelenségnek megvan a maga magyarázata, mégis filozófiatörténeti szempontból azt is látnia kell a kutatónak, hogy ezek a megközelítések túlságosan leegyszerűsítőek maradnak, és ezáltal homályban marad az a gondolkodói gazdagság, amelyet az elsődleges művek olvasásában, és a körülöttük kialakuló korabeli filozófiai vitákban kiolvashatóvá válik. Boros szerint a filozófiatörténeti kutatásnak szemléletet kell váltania abban a tekintetben, hogy tárgyát elsősorban ne a 19. század óta meghatározóvá vált tankönyv-szemléletű megközelítések felől olvassa, hanem vissza kell térnie az eredeti művek és az azokat körüllengő viták terébe.
Olay Csaba Regionális és nemzeti identitás – Egy hermeneutikai megközelítés című kötete, amely 2022-ben a L’Harmattan Kiadó gondozásában jelent meg, abból az alapvető tézisből indul ki, hogy az, amit nemzeti identitásnak nevezünk – jóllehet részben választható és konstruálható jelenség – mélyebb előzetes adottságra épül. Ezt az előzetes réteget a szerző regionális identitásként határozza meg. A beszélgetés folyamán kiderült, hogy regionális identitás alatt Olay Csaba egy olyan adottságszerű réteget ért, amely az anyanyelvhez, különösen annak dialektusához kapcsolódik, és amelyet azok a különböző gondolkodási szokások, viselkedésminták, érzelmi reakciók határoznak meg, amelyek révén valaki meghatározott gondolkodásmódú, meghatározott nyelvet beszélő egyénné válik. Ez az identitásréteg rendszerint egy kisebb földrajzi területhez is köthető. A kötet újdonsága, hogy módszertani szempontból a nacionalizmus kérdését egy fenomenológiai-hermeneutikai vizsgálódás keretébe ágyazza. Kiidnulópontja az egyéni identitásmag közvetlen leírása, vagyis annak a mikrokörnyezetnek a megragadása, amely szociális és kulturális értelemben elsődlegesen meghatározza. A szerző szerint erre azért van szükség, mert amíg egy nemzeti identitás átfogó és jóval absztraktabb jellegű konstrukció, azt is látnunk kell, hogy az ilyen típusú identitás mindig egy olyan adottságra épül, melyet az ember földrajzi értelemben vett közvetlen regionális miliőjében, szociokulturális fejlődése során sajátít el. Ebben a környezetben képződik az a magától értetődő önmegértés, amely később a tágabban értett identitásformák alapjául szolgál.
Mindkét szerző egyetértett abban, hogy a kortárs filozófiai vizsgálódásoknak alapvető kiindulópontjául szolgálhat a hermeneutika módszertani perspektívája. A hermeneutika ugyanis nem egy szigorúan körülhatárolható, technikai értelemben vett módszerként írható le, hanem inkább egy olyan szemléleti beállítódásként, amely a vizsgálat tárgyát mindig annak közvetlen értelemkörnyezetében igyekszik megragadni. Ily módon képes fellépni a jelenkor tudományos diskurzusaiban gyakran megjelenő túlzott leegyszerűsítésekkel szemben.
Az esemény végén a két szerző ismertette néhány szóban legfrissebb megjelent köteteit. Olay Csabának 2024-ben jelent meg Művészet és tömegkultúra – Frankfurti Iskola, Arendt és a következmények című műve. Boros Gábornak pedig 2025-ben került újbóli kiadásra bővített formában 1998-as Descartes-monográfiája Descartes és a korai felvilágosodás címen. És mint azt a hallgatóság megtudhatta, lezárult az a nagy munka is, amely Martin Heidegger főművének, a Lét és időnek az újrafordítását célozta meg. Ha minden a tervek szerint alakul – válaszolta Boros Gábor egy kérdésre –, akkor a karácsonyfa alá már beszerezhető lesz.
